Válság vagy váltás?

A szabad demokraták a visszahívás módját (nem a tényét) joggal kifogásolva távoznak egy olyan koalícióból, amely béna kacsa lenne, ha megmaradna, s béna kacsa lesz az MSZP is, ha kisebbségben kormányoz. A magyar társadalom átalakításának gyurcsányi módszere megbukott. Csak szomorúan írhatjuk le, úgy bukott meg, hogy az ellenzék semmilyen komolyabb alternatívát nem képes felmutatni. Sőt, Gyurcsány elleni hadjáratát a kádári idők nosztalgiájára építette, amiből a Fidesznek, ha kormányra kerül esetleg, nagyon nehéz lesz kievickélnie. A szocialisták apparátusában régi, dörzsölt rókák dolgoznak, tudták Medgyessynél, tudják Gyurcsánynál is, hogy a négy éve még „a mi kis Viktorunk”-nak nevezett kormány- és pártelnök vezetésével a párt a szakadék felé szalad, nem kell megijedni, időben visszahívják. A kérdés ma nem az, ki rontotta el, mert a Bokros-csomag utáni pénzszórásban Orbán ugyanúgy elöl járt, mint később Medgyessy, Gyurcsány pedig képtelen volt reformokat megvalósítani ott, ahol 2002 óta nem bírt véget érni a választási kampány.

A ma kérdése Magyarországon a hogyan tovább. A jelenlegi koalíció nem menti meg a magyar közpénzeket és gazdaságot ugyanúgy, ahogyan egyetlen számításba jöhető alternatívája, a Fidesz sem. (Az MDF és az SZDSZ, már megbocsássanak, de most a „futottak még” kategóriájában találhatók.) Megoldani pedig van mit.

A magyar munkavállaló bruttó bérének 54 százalékát adókban és tb-járulékokban perkálja le az államnak. Szuperbruttó bérének (ez a munkáltató teljes bérköltsége) alig harmadát kapja a számlájára. A (vulgo: szocialista) szociális hálónak köszönhetően ma az ország egyharmada jogcímmel, de erkölcsi jog nélkül eltartott, a nyugdíjrendszer a befizetőkhöz képes bőkezű. Ebben a helyzetben a tízmilliós Magyarországon nagyjából ugyanannyi munkavállaló dolgozik, mint az ötmilliós Szlovákiában. Az adóhatóság tömegével vesz föl új ellenőröket, akik a sikanírozás minősített esetein túl feltehetően saját költségeiket sem hajtják be, a szürke- és feketegazdaság szofisztikált módozatai jelennek meg. Tavaly tavasszal a randalírozó utcai huligánok címlapon voltak, a meghatározó napilapokból csak kettő vette észre úgy a nyolcadik oldalon, hogy az IBM keleti központja Budapestről Bukarestbe költözött. Az érdekcsoportok nyomásgyakorlása felér a társadalmi zsarolással. Ez a mai Magyarország magyarországi és talán most már külföldi képe is, amivel nagyon nehéz valamit kezdeni. Egyszerűen a néhai V-4 dobogós eltelve önmagától vált sereghajtóvá. S még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy csak Orbán szavait idézgetem politikai PR célzatokkal, azt sem szabad elfelejteni, hogy a folyamat bizony a Fidesz-kisgazda kormány idején indult be.

A kormányválság végződhet kisebbségi kormányzással, alias két év bénázással. Végződhetne kiegyezéssel is, bár az SZDSZ-ről még mindig elképzelhető, hogy néhány Audi slusszkulcsért nem adja fel a reformelképzeléseit. Végződhet a dolog előrehozott választásokkal, ami a Fideszt kétharmados többséghez juttatná s annak következményeit nehéz felmérni.

Amit viszont Magyarország nem kerülhet ki, az egy olyan lista, amit nem Szlovákiában találtak ki, de itt egy időben elég jól fújták: nem alanyi jogú, hanem célzott szociális juttatások, megreformált és kibúvókat, potyautasokat nem tűrő, magántőkét is beengedő szolidáris egészségügyi biztosítás, magántőke az egészségügyben, drasztikusan megszigorított munkanélküli-juttatások, liberálisabb munka törvénykönyv, az érdekegyeztetés tisztább szabályozása, az energiapiaci liberalizáció, az egyén nagyobb felelőssége önmagáért. Ezt a magyar makroközgazdák tudják. A politikusok értelmesebbje tudja. A lakosság közügyekre odafigyelő rétege legalább sejti. De nem tudni, ki az, aki lépni mer. Való?színűleg csak egy komoly katarzisélmény, egy komoly gazdasági zuhanás nyitja fel a magyar lakosság szemét. A rendesen még el sem kezdett reform fájdalmas lesz. S mivel az országok állapotjait nem David Copperfieldek varázsolják elő, hanem a mindenkori lakosság értékteremtő munkája, a reformfájdalmakat Magyarország nem ússza meg!

Mindezekkel szemben a friss kormányválság akár jelentéktelen epizódnak is tűnhet.