Válság után, válság előtt?

Azonban válságellenes harc címén csupán tüneti kezelés folyik, ami csak tovább tolja a problémákat, de az okokat nem orvosolja. A 2008 szeptemberében világméretűvé váló krízis fő okai között a pénzbőséget (olcsó hitelkínálat) és az ezzel párhuzamos gyorsan növekvő adóssághegyeket találjuk. Ezeket a jegybankok laza monetáris politikája és a pénzügyi rendszer túlzott expanziója tette lehetővé, de a legtöbb helyen a laza fiskális politika (állami túlköltekezés) is jelen volt. Fontos szerepet játszottak az elhibázott kormányozási szabályozási politikák is. Elsősorban az Egyesült Államokban annak a támogatása, hogy jelzáloghitellel bárki házat vehessen, akkor is, ha nincs munkája, jövedelme és vagyona (a hírhedt NINJA hitelek), továbbá a szerteágazó állami garanciák. Ezek lehetővé tették a kaszinókapitalizmus kialakulását, amely Hans Werner Sinn német közgazdász találó megállapítása szerint abban különbözik egy Las Vegas-i játékkaszinótól, hogy a játékos – a kertvárosi átlagpolgártól a Wall Street tőzsdecápájáig – nem veszíthet. Ha nyer, a nyereményt zsebre teszi, ha veszít, azt az adófizetők állják (a nyereség privatizálása, a veszteség államosítása).  Olyan ez, mintha a kormány garanciát vállalna a zsetonokra. Nem is csoda, hogy egyre többen vetették mohón rá magukat minden idők legnagyobb morális hazárdjátékára. Öt év után az adóssághegyek a legtöbb helyen nagyobbak, mint valaha. Ha a lakossági, a vállalati hitelállomány, meg a banki tőkeáttétel csökkent is, az államadósság növekedése ezt bőven ellensúlyozza. A jegybanki alapkamatok a válság előtti rekordoknál is alacsonyabbak, de mivel nulla alá természetesen nem lehet menni, a nemzeti bankok egy sor újszerű eszközzel pumpálják a pénzt a gazdaságba. Ennek meg is van a hatása, no nem annyira a növekedésben és munkahelyteremtésben, inkább újabb buborékok kialakulásában az államkötvények piacain, a New York-i tőzsdén és egyre több ingatlanpiacon (Kínában és Nagy-Britanniában, és ismét az Egyesült Államokban). A „túl nagy, hogy hagyjuk csődbe menni” típusú pénzintézetből több van, mint valaha, az amerikai Fannie Mae és Freddie Mac jelzáloghitel-intézetek államosítása óta pedig az ingatlanhitelekből gyártott kötvényeken explicit állami garancia van. A morális hazárd rizikója ezért jelentősen nőtt. Egyedül a bankok tőkemegfelelési mutatói javulnak némileg, de ez is hosszú és lassú folyamat.  A világgazdasági helyzet továbbra is labilis, a válság következő hulláma bármikor kialakulhat valamelyik sebezhető térségben, s ha ezt sikerül is elkerülni, akkor is csak csigatempójú kilábalás valószínűsíthető.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója