Európa a polikrízis korában

Tulajdonképpen már az ezredforduló óta Európa egy új kihívással néz szembe: válaszolni kell egy rendkívül összetett polikrízisre, amely egymáshoz kapcsolódó válságok széles skáláját foglalja magában. E válságok közül nem egy már önmagában is katasztrofálisnak bizonyulhat az öngerjesztő folyamatok és a kumulatív hatások miatt; hogy mást ne mondjunk, a klímaváltozás átfordulási pontjai vagy az államadósság hógolyóhatása komoly kockázatot jelent.
Érdemes szem előtt tartani, hogy semmilyen válság nem bontakozik ki légüres térben. Éppen ellenkezőleg, a mai, egymással összefüggő válságok összefonódnak és erősítik egymást. Például a demográfiai válság destabilizálja a jóléti államot, aláássa a gazdasági jólétet, ami viszont társadalmi és politikai zavarokat szít. A társadalmi és politikai kohézió jelentős mértékű, tartós hanyatlása más típusú kríziseket is felszínre hozhat, például a liberális demokrácia napjainkban tapasztalt válságát, miközben akadályozza az államok azon képességét, hogy reagáljanak más fenyegetésekre, például az éghajlatváltozásra.
A fokozódó polikrízis hatékony kezelésének kudarca nagyban hozzájárul ahhoz az apokaliptikus hangulathoz, amely folyamatosan erősödik a magát egyre tehetetlenebbnek érző európai közvéleményben. De az egzisztenciális fenyegetéseket – ide értve a fegyveres konfliktusokat és az éghajlatváltozást is – le lehet küzdeni. Nem úgy, ahogy a populista vezetők hirdetik („Majd mi újra kezünkbe vesszük az irányítást!”), hanem úgy, hogy megtanuljuk irányítani azt, amit ma még nem irányítunk.
Politikai, pénzügyi és nemzetközi intézményeink a dolog természetéből adódóan általában úgy vannak kitalálva, hogy múltbeli válságkezelések tapasztalatait tükrözik, így alkalmatlanok arra, hogy reagáljanak a jelenlegi polikrízisre, ami egyszerre követelne nagyfokú határozottságot és rugalmasságot. Európának közben egy pluszkihívással is szembe kell néznie: a konszenzuson, következetességen és kompromisszumon alapuló intézményei nehezen birkóznak meg a feladatokkal, amikor egyszerre kellene szűk, komplex és széttartó érdekeket kezelniük.
Vitathatatlan tény: Európának nagy szüksége van az intézményi átalakításra, hogy megfeleljen napjaink egzisztenciális kihívásainak. Ugyanakkor az is igaz, hogy kifejezetten jó alapokkal rendelkezik, hiszen ott áll mögötte a válságok során át alakuló jelentős tapasztalat, valamint közösen vallott elvként a szolidaritás és a szabadság egyensúlya. A legfontosabb lépés most a világos jövőkép kialakítása, az együttműködés elmélyítése a kulcsfontosságú területeken, valamint egy új szervezeti keret kialakítása.
Kezdjük a vízióval. Európának olyan rögzített stratégiára van szüksége a polikrízis kezelésére, amely szinkronizálja az időhorizontokat a rövid távú válságkezelés hatékonysága érdekében (ez elengedhetetlen a válságok öngerjesztő mechanizmusainak a megszakításához), ezzel együtt pedig közös hosszú távú célkitűzéseket fogalmaz meg (a lendület fenntartása érdekében).
Kisebb, autonómabb és rugalmasabb egységeknek kell felelniük ennek a víziónak a megvalósításáért, olyan független – adott esetben a civil társadalomból érkező – szereplőkkel együttműködve, amelyek a konszenzus kialakítására, a hosszú távú stratégiák kidolgozására, valamint ezek végrehajtásának és hatásainak nyomon követésére szakosodtak. Mindeközben meg kell honosítani a céltudatosság és az elszámoltathatóság kultúráját.
A vízió hosszabb távú összetevőjének tükröznie kell a generációs ambíciót. India rendelkezik egy tervvel arra vonatkozóan, hogy 2047-re, azaz egy évszázaddal a függetlenség kivívása után fejlett gazdasággá váljon. Kína 2049-re, a Népköztársaság századik évfordulójára tervezi elérni a „nemzeti megújulást”. Európának 2045-ben kell lehorgonyoznia a saját stratégiáját, 100 évvel azután, hogy a második világháború borzalmait követően a története újrakezdődött. Az új jövőkép kialakítása so­rán Európának tanulnia kell mások erősségeiből, például Amerika stratégiai gondolkodásra való képességéből, amit a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynökségének (Defence Advanced Research Projects Agency) új technológiák kutatásával és fejlesztésével foglalkozó munkája is jól példáz.
A második feltétel az európai biztonság három kritikus elemét lefedő, szilárd új keretek kiépítése: ez pedig a pénzügy, a védelem és a társadalmi jólét. Az új pénzügyi architektúrának arra kell törekednie, hogy növelje az európai beruházásokat a termelékenység növelése és a technológiai innováció támogatása érdekében a kritikus ágazatokban. Tekintettel a kisebb befektetői bázisára és a strukturális széttagoltságra, ehhez Európának javítania kell a tőke hatékony elosztásán és a megtakarítások mozgósításán. A tőkepiaci unió kiteljesítése az új Európai Bizottság fő feladata lesz.
Ami a védelmet illeti, az ukrajnai háború megmutatta, mennyire ingatag lábakon is áll és mennyire nehézkesen lassú Európa jelenlegi védelmi mechanizmusa. Nagy szükség van egy új keretrendszerre, amely képes kezelni az egész kontinensre kiterjedő beszerzést, támogatja a biztonsági erők közötti együttműködési képességet, nem mellesleg pedig technológiai előnyt biztosít Európának.
Hasonlóképpen, a társadalmi jólét új rendszerének koherensnek, fiskálisan életképesnek kell lennie, és a modern társadalmak igényeit kell szem előtt tartania. Az elmúlt évtizedekben Európa számos területen lehetővé tette az adóssághalmozást és a finanszírozási hiányok növekedését – vegyük csak az egészségügyet, a lakhatást, az oktatást és az energiát –, mivel nem alakult ki konszenzus a modern jóléti állam tartalmát illetően. Tekintettel arra, hogy az európai életmód megőrzése elengedhetetlen a hosszú távú társadalmi szolidaritáshoz, ez nem folytatódhat tovább.
A harmadik kulcsfontosságú követelmény a polikrízissel szembesülő Európa számára egy új szervezeti struktúra kidolgozása, amely a rugalmasságon, az alkalmazkodóképességen és a szubszidiaritáson alapul. A problémákat azon a szinten kell kezelni, ahol kibontakoznak. A globális kihívások – mint például az éghajlatváltozás, a nukleáris fegyverek elterjedése, a mesterséges intelligencia és a pénzügyi stabilitás – strukturáltabb nemzetközi együttműködést és szabályozást igényelnek.
Az uniós szinten kezelendő kihívások közé tartozik az európai gazdasági modell frissítése, a termelékenység és a versenyképesség növelése, valamint a kereskedelempolitika kezelése. A nemzetállamoknak a maguk részéről elő kell mozdítaniuk a szolidaritást, és a helyi közösségekkel együtt kell kezelniük a konkrét politika végrehajtását. A köz- és a magánszféra együttműködése is elengedhetetlen a vállalkozások tapasztalatának, know-how-jának és intézményi kapacitásának a kiaknázásához az alkalmazkodás, a kockázat- és válságkezelés érdekében. Az új szervezeti modellt inkább hálóként kell elképzelni, mint láncként, mert a háló ereje a csomóinak összességében rejlik, míg a lánc csak annyira erős, amennyi a leggyengébb láncszeme.
Európa nem engedheti meg magának, hogy sokáig halogassa a cselekvést, nem várhatjuk meg, míg ránk köszönt a következő sokk. Ha át akarjuk vészelni a polikrízist, már ma stratégiai elképzelésekre, kollektív vezetésre és kreatív, innovatív gondolkodásra van szükségünk. Csak így teljesülhet a közös ambíciónk, hogy 2045-re egy megújult, megerősödött Európában éljünk.

Thomas Buberl
A szerző az Axa vezérigazgatója

©Project Syndicate