Válság minden szinten

Már az első ülésen, amikor a parlamentben megkezdődött a vita Natasa Micsics házelnök elleni bizalmatlansági indítvány nyomán, mindjárt kiderült, hogy a parlamenti aránnyal valami nem stimmel. A hozzáértők rendre úgy magyarázták ezt, hogy amint egy kormány elveszíti a bázisát, azaz a képviselőházi többséget, amelyre minden pillanatban számíthat és támaszkodnia is kell, nyomban válsághelyzet alakulhat ki. A szerbiai parlamentben mind a mai napig tagadják, hogy ez lenne náluk a gond, különféle magyarázatokkal élnek, amelyeket azzal támasztanak alá, hogy igenis megvan a kormány fennmaradásához szükséges 129 szavazat. Viszont amikor kétnapos várakozás után az elnök aszszony menesztésére indított eljárás megkezdődött, ez utóbbinak éppen az ellenkezője bizonyosodott be: a napirendi pontok megszavazása során Natasa Micsics leváltására és a szerbiai kormány megbuktatására vonatkozó indítvány bizony napirendre került, mert a többség emellett voksolt, viszont amikor a kormány által beterjesztett fontos gazdasági intézkedésekről és törvényjavaslatokról kellett dönteni, a képviselők rendre leszavazták azokat. Ha egy parlamentben ennyire fontos kérdéseket nem tudnak napirendre tűzni, mert nincsenek elegen ahhoz, hogy megszavazzák, abból egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a többség nem támogatja Zoran Zsivkovics kormányát.

Nézzük, mi húzódik meg mindennek a hátterében. Elsősorban a különböző érdekek, de nem kevésbé a pénz. Ezenfelül figyelembe kell venni a nyomásgyakorlást is, ugyanis a kulisszák mögött nagy-nagy erőátcsoportosítások kezdődtek. Sajnos, a képviselőház inkább hasonlít egy tőzsdei egyeztetőteremre, mint komoly törvényhozó intézményre. Megbomlott az egyensúly, a hatalmat gyakorló koalíción belül súlyos gondok léptek fel, s ez megingatta a parlamentet és a kormányt egyaránt. Mindezt még tetézte, hogy teljesen fellazult a fegyelem a parlamentben, fejetlenség uralkodott el, sokszor az az érzése az embernek, hogy mindenki azt teszi, amihez éppen kedve van. Persze, ez csak a látszat, hiszen a legtöbb képviselő nagyon is tudatosan viselkedik. Az a következtetés vonható le, hogy időhúzásra törekednek, hiszen már több hete folyik a Micsics ellen indítványozott leváltási eljárás, s úgy tűnik, csak a héten fogják befejezni a vitát, de szavazásra nem kerül sor. Az időhúzás elsősorban az uralkodó koalíciónak felel meg, mert időt kell nyernie a kiútkeresésre: nagyban győzködik azoknak a pártoknak a képviselőit, amelyek még nem döntötték el, melyik oldalra állnak, hogy ha szavazni kell az elnök asszony és a kormány leváltásáról, hozzájuk csapódjanak. Egyik ilyen vacilláló politikai erő a Szociáldemokrata Párt, úgy tűnik, az ő képviselői képezik majd a mérleg nyelvét a parlamentben, mert ha kiállnak a kormánykoalíció mellett, akkor egyértelműen meg lesz a többség a kabinet és az elnök aszszony megmentésére. Ha a másik oldalhoz csatlakoznának, vagy a tartózkodást választják, akkor még az elemzők sem tudják pontosan meghatározni, milyen helyzet alakulhat ki; mindenesetre talán pillanatnyilag a válság a legjobb kifejezés rá.

Szakértők rámutattak arra is, hogy a leváltásokat kezdeményező ellenzék sem lehet biztos a dolgában, mert ő sem rendelkezik a leváltáshoz szükséges 126 vokssal. Még folytak a találgatások, hogy mi várható, egy pillanatra felmerült az is, hogy az uralkodó koalíciónak elege lett az egészből, Zoran Zsivkovics meghajolni látszott az ellenzék akarata előtt, és már-már hajlandóságot mutatott rá, hogy kiírja az általuk követelt parlamenti választásokat. De időközben valami történhetett a háttérben, mert egyértelművé vált, hogy mára a hatalmi koalíció sem a házelnököt, sem a kormányt nem szeretné feláldozni. Nyíltan kezdték hangoztatni, hogy felveszik a harcot az ellenzékkel, s kezükre játszott a legutóbbi parlamenti ülés is, amelynek során az egyik szélsőséges ellenzéki képviselőt eltávolították a teremből, mert államcsínyre szólított fel. Ez máris egy szavazattal kevesebbet jelent a kormány ellen, s ha Dragan Markovics Palma uszító képviselőt pártbeli társai is követték volna, a kormány és Natasa Micsics máris biztonságba tudhatta volna magát. Az említett szélsőségesek már szinte el is indultak, hogy távozzanak a teremből, amikor valaki felokosította őket, hogy akkor majd baj lesz az aránnyal.

A mélyen demokrata beállítottságú államfőjelölt, Dragoljub Micsunovics már a múlt héten fokozott választási kampányba lendült, amelyet most a napokban még inkább fokozott, népszerűsége egyre nő, és az uralkodó pártszövetség is igyekszik egyre jobban támogatni őt. Micsunovics nyíltan hangoztatja, hogy ha őt választják meg Szerbia élére, amint tisztségébe lép, igyekszik mihamarabb kiírni a köztársasági parlamenti választásokat. Talán ez a megoldás nyitja.