Válasszanak, válasszanak!

Nem akarnék svájci lakos lenni. Ott éjjel-nappal megkérdik a polgárt, hogy mi a francot akar. Kezeljék-e génileg a kukoricát, lehessen-e nyolc után a nyílt utcán kalapálni, megverjék-e a törököket fociban, és további ilyen kaliberű kérdéseket tesznek fel a nagyérdeműnek. Az emberek többnyire el is mennek megmondani, hogy mit gondolnak. Ehhez vagy rendkívül fejlett demokráciaérzék és közügyek iránti elkötelezettség, vagy iszonyatos marhaság kell. Nálunk viszont nem igazán kíváncsiak a politikusok a választók véleményére, mégis hajtják őket az urnákhoz ezerrel. Mert rá van írva a papírra, hogy oda kell őket hajtani. No, de hányszor? 2001 óta a szerencsétlen szlovák állampolgárt annyiszor voksoltatták, hogy csak idő kérdése volt, mikor lesz tele a hócipője az egész hajcihővel. Az utóbbi évek urnalátogatásai: 2001-ben kettő darab (kétfordulós megyei önkormányzati választások), 2002-ben is kettő (parlamenti és helyhatósági választások), 2003-ban csak egy darab (referendum az uniós csatlakozásról), tavaly három (EP-választást és elnökválasztást rendeztek a népnek, utóbbit két fordulóban), idén két urnalátogatás (megyei önkormányzati választás, hadd ne mondjam, két fordulóban) jövőre megint kettő (parlamentet, majd helyi önkormányzatokat választunk).

Pedig az ember így december tájékán mennyi, de mennyi választásnak van kitéve: Melyik kötelező biztosítást kínáló társaságot válassza (már ha futotta neki kocsira)? Melyik leszállított árut vegye meg karácsonyra szeretteinek és kevésbé szeretteinek (már ha futja neki ajándékra)? Aztán választania kell, mire cserélje ki a karácsonyi ajándékokat. De előtte még el kell döntenie, melyik nyugdíjbiztosítóba lépjen át, még előtte, cseréljen-e egészségbiztosítót, hogy csak a legismertebb eseteket írjam. Ezek után kész szerencse, hogy nem kell válaszolni arra, kezelgessék-e a kukorica génállományát.

Palkóét viszont megvizsgáltatnám. Mármint a génállományát. Mármint a belügyminiszterét. 15 éve van a politikában, de ő még nem kapott olyan alacsony kérdést (ezt a szókapcsolatot is megvizsgáltatnám), igaz-e, hogy Héját rendelt a rendőrtüntetés idejére. Ilyen kérdést kapott a szerencsétlen egy idétlen újságírótól. Én is felcsesződtem volna. Főleg, ha igaz. Dolgozzon, ne tüntessen a zsaru! És fagyjon meg munka közben, ne tüntetés közben! Nincs szándékomban védeni a zsernyákokat, mert nem tartoznak abba a fajtába, de én a helyükben tüntetni mennék (az egész bandát úgysem rúghatja ki a belügyér), így kivívhatják egy rövid időre az emberek szeretetét: addig sem a népet szívatják, hanem a minisztert. Akit talán mégiscsak génkezelni kéne.