Urizál a szolga

Riad a KIA, hőköl a Hyundai – állíthatjuk némileg fellengzősen, miután a dél-koreai társaság állítólag aggódni kezdett a Zsolna melletti beruházása miatt. Pedig az autógyártó a szerződés aláírása előtt alapos terepszemlét tartott. Állítólag még azt is megvizsgálta, hogy télen milyen a környék határátkelőhelyeinek áteresztőképessége. A koreaiak tényleg alapos munkát végeztek, elég csupán a szerénynek aligha mondható követeléseik listáját áttekintenünk, viszont egyet nem tehettek meg: nem tudtak a közép-európaiak fejébe belepillantani. Ehhez még az sem lett volna elegendő, ha előtte elolvasták volna Karinthy Frigyestől az Utazás a koponyám körül című könyvét. ĺgy nem tudhatták, hogy térségünkben a hitegetést, az ígérgetést, a ködösítést, a dolgok elkenését mesterfokon űzzük.

Pavol Rusko gazdasági miniszter annak idején mindenre bólintott, amit az autógyártó kért. Most viszont kiderült, a leginkább érintetteket, a Zsolna melletti négy község polgárait kész tények elé állították. Akik – Ján Slota legnagyobb döbbenetére – nem meghunyászkodó bárányokként reagáltak az állam ajánlatára, hanem érdekszövetséget alakítva harcolni kezdtek a jobb feltételekért. A helyzet kiéleződését nemcsak a KIA felgyújtott óriásplakátja, hanem az állam kisajátítással fenyegetőző reagálása is plasztikusan jelzi. A nagyberuházás elhúzódó, botrányízű előélete ellenére minden jel szerint az autógyár megvalósul, legfeljebb a tervezettnél kicsit később. Az ügy tanulsága: végre már Szlovákiában sem szabad végleges döntést hozni anélkül, hogy az érintettekkel konzultáltak volna.

És még egy adalék a történethez. A parlament kötelezte a kormányt a Hyundai/KIA céggel kötött szerződés közzétételére, s tegnap végre beleegyezett ebbe. Pavol Rusko dühös ellenkezése dacára abban igazuk van a törvényhozóknak, hogy a technikai részleteket, vállalati stratégiát tartalmazó, üzleti titoknak minősülő fejezeteket kivéve a polgároknak joguk van megtudniuk, milyen szerződést írtak alá a nevükben. A dél-koreai félnek nyújtandó közel 9 milliárd koronás állami támogatást ugyanis mi fizetjük meg. Szlovákia annak idején Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot lekörözve szerezte meg a befektetést. A kíméletlen licitálás azonban a polgárok zsebéből történt, ezért cserébe a rendes tájékoztatás és a beruházáshoz szükséges földparcellák utáni tisztességes árajánlat a minimum, amit elvárhatunk a miniszterektől. Akik, ha komolyan vesszük a miniszter szó eredeti jelentését, a mi szolgáink.