Újabb lecke a románoktól

A szocdem-liberális Grindeanu-kormány rövid ténykedése tipikusan kelet-közép-európai sztori. A tavaly decemberi választásokon nagyon alacsony (40 százalék alatti) részvétel mellett a választók legnagyobb csoportja nagyon jó eredménnyel (46%) visszaemelte a hatalomba a szociáldemokratákat (PSD), a legkorruptabb, többször leszerepelt pártot.

A kormány megalakulása után nem vesztegette az időt, hozzálátott a legfontosabb probléma kezeléséhez. No ne a szegénységre, kivándorlásra, az infrastruktúra elmaradottságára stb. tessék gondolni, a román politikai elit nagy részének, és különösen a PSD-nek a legfőbb problémája egy betűszóban összegezhető: DNA. A román Országos Korrupcióellenes Ügyosztály, amely sorra indított és zárt le sikeresen vizsgálatokat, korrupciós ügyeket, korábbi és aktív kormányfőket, minisztereket, parlamenti képviselőket, polgármestereket, vezető hivatalnokokat ítéltek el, többen rács mögé kerültek, főként a PSD-ből. Valahogy le kellett tehát állítani a politikai kontroll alól kiszabadult igazságszolgáltatást. Csakhogy a DNA túl népszerű Romániában és külföldön egyaránt, vezetőjét, az energikus Laura Codruta Kövesit (eddig) nem sikerült se félreállítani, se diszkreditálni, a nyílt támadást ezért nem vállalta a kormány.

Ehelyett január végén váratlanul hozott egy sürgősségi rendeletet, például úgy változtak a szabályok, hogy nem indítható büntetőjogi eljárás hivatali visszaélések esetén, ha az okozott kár nem éri el a 200 000 lejt (kb. 44 ezer euró), az ennél magasabb összegeknél is csökkent a kiróható maximális büntetés hét év szabadságvesztésről három évre, az elévülés határát pedig levitték nyolcról öt évre. Közben az egészet szépen becsomagolták abba a magyarázatba, hogy az alkotmánybíróság által több ponton alkotmánysértőnek ítélt Btk.-t úgyis módosítani kell, a román börtönök meg különben is túlzsúfoltak, emiatt az ország súlyos büntetéseknek néz elébe. Emellett elhúzták a mézesmadzagot is választók előtt (nyugdíjak, közalkalmazotti bérek, ösztöndíjak emelése) és a kritikákra reagálva nem maradt el a szokásos régiós folklórból jól ismert visszatámadás sem: az ellenzők Soros-bérenc külföldi ügynökök és fizetett tüntetők.

Az ellenzék persze rögtön lecsapta a magas labdát, az elnökkel és a DNA-val egyetemben rámutatott, hogy a törvénymódosításokkal gyakorlatilag ellehetetlenül a korrupció elleni harc, hogy a 200 ezer lejes határ gyanúsan közel van a PSD-elnök Liviu Dragnea ellen folyó ügyben szereplő összeghez, és hogy a börtönök túlzsúfoltsága miatt a 27 ezer elítélt közül 2300–2500-nak ígért kormányzati kegyelem oda vezethet, hogy főleg az elítélt PSD-s politikusok fognak idő előtt szabadulni. Szóval eddig tipikusan kelet-közép-európai sztori.

Csakhogy a román társadalom kisebb, de igencsak népes része, főleg a városi, értelmiségi, középosztálybeli, nem PSD-szavazó réteg az 1989-es romániai forradalom óta a legnagyobb tömegtüntetetésekkel válaszolt, a népszerű elnök, Klaus Iohannis is demonstratíve felkereste a tüntetést, és a kormány pofátlanságán kiakadt több százezernyi dühös ember végül csatát nyert. A kormány visszavonta a rendeletet, a háború azonban még korántsem ért véget, és a kormány aligha mond le, ahogy azt a tüntetők követelik. Románia ezzel a független és hatékony korrupcióellenes ügyosztály mellett újabb precedenst szolgáltat Ká-Európának: a kormányzati akaratnak még a politikai kisebbség is megálljt parancsolhat, ha tömegesen vonul az utcára. Persze a politikai tapasztalat azt mondatja: majd meglátjuk, de a példa mégiscsak létezik és a régiónak jót tenne, ha ragadós lenne.