Újabb keresztes hadjárat készül

A kéttannyelvű középiskolák előnyös mivoltáról talán felesleges is bárkit győzködnünk. A gyermek itt éveken keresztül, napi szinten dolgozik egy más nyelvvel és más kultúrával. Nemcsak a múlt idejű ragozást tanulja meg vért izzadva, hanem az összes tantárgy szaknyelvében alkalma nyílik elmélyedni. Mindez a munkaerőpiacon számottevő előnyt biztosíthat neki azon társaival szemben, akik csak heti három órában tanulták az idegen nyelvet.  Mivel a kéttnanyelvű középfokú tanintézmények, az oktatás támasztotta speciális követelmények miatt ötévesek, a jelenlegi törvényi szabályozás mellett lehetőség nyílik arra, hogy nyolcadikosok is jelentkezzenek. Természetesen, ezt a képzési formát választhatják a kilencedik osztály után is, de a – család szociokulturális hátterétől függően – a szülőnek vagy a gyermeknek megvan az a szabadsága, hogy ha akarja, a nyolcadik osztály után is választhatja ezt az iskolát. Ha így tesz, ugyanannyi ideig fogja koptatni az iskolapadot, mint azok, akik kilenc osztályt jártak, majd utána négyéves iskolában okosodtak tovább. Ha nem, egy évvel tovább időzik az iskolarendszerben, smeres logika szerint addig sem munkanélküli. A kulcsszó tehát a választás szabadsága a „felhasználói oldalon”.  És ez az, amivel a valószínűleg lélekben a kommunizmuson túllépni nem tudó miniszter nem tud mit kezdeni. Hasonló motivációkból feszült neki korábban a hat- és nyolcosztályos gimnáziumoknak is. Igazából pedagógiai érvekkel nem tudta alátámasztani ellenérzéseit. Mert nem lehet. Ezek az oktatási formák más országokban is működnek, és köszönik, jól vannak. Csak az a fene nagy szabadság ne volna. Hogy a büdös kölök akkor és oda megy, ahova akar, negyedik vagy hatodik után. Hát ilyet már ki látott?! Dušan Čaplovič szélmalmokkal hadakozik, önnön démonait növesztve az oktatási rendszer problémáivá, miközben az több sebből vérzik. Valószínűleg diadalittasan fogja bejelenteni, ha sikerül elérnie, hogy csak a kilencedik osztály után lehessen ötéves, kéttannyelvű gimnáziumba menni. Reméljük, miután ez megtörtént, a tanári fizetésekre, a tanári életpályamodellre, a tanári továbbképzés rendszerére, a tankönyvbeszerzések problémáira, a szociálisan hátrányos helyzetű és a szegregált romatelepeken elő diákok integrációjára is sikerül hasonlóan frappáns megoldást találnia.