Újabb civil a pályán

Alojz Hlina, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párt listáján parlamentbe jutott, később a frakcióból kilépő, így jogilag is függetlenné vált parlamenti képviselőnek még a parlamenti nyári szünet előtt sikerült bekerülnie a sajtóba azzal, hogy közölte: korábban bejelentett pártalapítási szándékát tett követi, és megkezdi az aláírásgyűjtést Állampolgárok (Občania) nevű pártja bejegyeztetéséhez.  Hlina sietett leszögezni, a felesége már szabadot adott neki a nyári szabadság idejére, feledve, hogy jó feleséges poénja utoljára boldogult Columbo hadnagynak volt, s különösen igaz ez a hazai közéletben azóta, hogy egy párt az alapító atyák feleségeinek konyhapénzéből alakult...  Nyilván virágozzék minden virág, alapítson pártot mindenki, akinek nincs ennél jobb dolga és teljesíti a törvényi feltételeket. Az is szép dolog, hogy Hlina (egyelőre) saját zsebből akarja finanszírozni új pártja indulását. Ám félhangosan azért érdemes feltennünk a kérdést: szükség van-e újabb pártra a hazai jobbközép térfélen, ahol már most is akkora a tülekedés, mint nyári melegben a strand büféjénél.  Míg a hazai baloldalt Robert Ficónak egy monolitikus tömbbé sikerült gyúrnia, a kicsik integrálásával, bedarálásával, addig a jobboldali térfélen ennek a folyamatnak az ellenkezőjét láthatjuk. A KDH-t az azóta csak nevében Új Többséget alapító Daniel Lipšic hagyta ott, az Alfa platformot alapító, szintén távozott Radoslav Procházkának egyelőre nincsenek pártalapítási ambíciói. Az SDKÚ a felmérésekben a statisztikai hibahatár környékén egyensúlyoz, ott Miroslav Beblavý és Lucia Žitňanská találná ki Szlovákiát. Nekik nem volt annyi vér a pucájukban, hogy kiváljanak az egyre kínosabbá váló anyapártból, mondhatnók, ha az egyik érintett történetesen nem egy hölgy lenne. Szakadt az új keletű SaS is, a szakadár liberálisok gyorsan össze is álltak a konzervatív Lipšiccel, ez is egy érdekes kísérlet... Az Egyszerű Embereket pedig Hlina hagyta faképnél, úgy látszik, két olyan demagóg nagydumás, mint ő és Matovič, valóban nem fér megegy pártban. A Híd egyelőre nem szakad.  Első pillantásra nyilvánvaló, a fenti pártok közül egyik sem alkalmas arra, hogy olyan radikális „integrációt” vigyen végbe, mint a baloldalon Fico; sőt, az egyes karakterek elfáradása, a politikai élet jellegéből fakadó szükségszerű erodálódás és a köztük feszülő „történelmi sérelmek” miatt az integráció esélye inkább csak elméleti, még akkor is, ha az ellenség közös.  Ebben a helyzetben egy újabb párt, amely első ránézésre leginkább alapítója személyes ambícióit látszik kiteljesíteni, ugyan nem megoldás a jobboldal problémáira, de nem is súlyosbítja azokat.