Vélemény

Új forma, régi érzés

Hogy mi a közös a finnországi és a spanyol választásban?
Feledy Botond

2019. április 20. 18:38

A múlt héten Finnországban tartottak parlamenti választást, a jövő héten pedig a spanyol szavazók tízmillióit szólítják idő előtt az urnákhoz. Vajon mi a közös Európa e két távol eső országában? Mit mutatnak a politikai fejlemények számunkra Európa e két szegletéből? Úgy tűnik, a rendszerellenes szavazók vadonatúj pártokat támogatnak.

A finn választás meglepetése az Igaz Finnek Pártja szétválásából megmaradt Finnek Pártja, alig néhány tizedszázalékkal lett második. Az eddig kormányzó párt visszaesett, összességében pedig azt látni, hogy nagyon nehéz és hosszú kormányalakítási tárgyalások várnak az országra, amelynek végén kis szerencsével egy sokszínű kormány tud felállni. A lényeg mégis az, hogy egy korábbi radikális párt 2017-ben kétfelé bomlott, és egyik fele támogatta a kormányt. Ezzel bekerült a politikai fősodorba, úgymond a rendszer részévé vált. És ezt nem díjazták a választói. A párt rebellis szárnya viszont új erőre kapott, és Finnek Pártja néven most hajszállal második lett a választáson.

Spanyolországban előrehozott választást tartanak: tavaly bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg a konzervatív Rajoy-kabinetet, majd az utána jövő kisebbségi szocialista kormány idén februárban feladta a küzdelmet, amikor a parlament nem szavazta meg a költségvetést. A bizalmatlansági indítvány azért lehetett sikeres, mert egy több évtizedes korrupciós hálózatot buktattak le 2018 nyarára, és kiderült, hogy a konzervatív párt egy komplett mögöttes intézményrendszert tartott fenn a közpénzek elszívására.

De nem csak ezért érdekes most a spanyol választás. A Vox nevű, frissen alakult radikális jobboldali párt tavaly ősszel bukkant fel, egy regionális választáson aratott sikert, most pedig bőven 10 százalék felett mérik országosan. Abban a Spanyolországban, ahol a Podemos újbaloldali radikális mozgalom már lefelé ível, illetve a vele egy időben alakult liberális jobboldali Polgárok párt szintén veszített lendületéből. A katalán válság – a spanyol egység veszélyeztetése – mégis a magasba röpítette az EU-kritikus (bár nem kilépéspárti, de ki is lenne az a brexit láttán), migrációellenes új populista erőt. A Vox fő szlogenje az újraközpontosítás. Az erős spanyol állam és kormányzat, nemcsak a katalánokkal, hanem általában az autonómia rendszerével szemben.

Emellett antifeministák. Ugyanis óriási társadalmi vita zajlik a spanyolok közt évek óta a nők elleni erőszakról, miközben súlyos bűncselekmények kerültek napvilágra, melyeknél rendőrök, illetve katonák tettek erőszakot, és a családon belüli erőszak kérdése is előkerült.

Mindez azt mutatja, hogy a szavazók továbbra is keresik a rendszerellenes pártokat. Azok, akik beléptek a rendszerbe, már nem jók.

A Podemos kívülről támogatta a baloldali kormányt, a Polgárok korábban a konzervatívok mellé állt. A spanyolok a Voxban találták meg az új módját, hogy üzenjenek Madridnak: mást akarnak, radikálisan mást. Újat.
Ez közel sem azt jelenti, hogy a szavazók mindenben egyetértenek a Finnek Pártjával vagy a Voxszal, de ezen az úton üzennek: új rendszert akarnak. 

Persze ezzel a kérdés még nyitott: a rendszereink rosszak, vagy csak rossz emberek működtetik a jó rendszereket.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Emelkedik a szegénységi küszöb

Elfogadta a parlament a Lex Harabint

Iskolaügyi témák terítéken Gútán

Karácsony Gergely nyerte az ellenzéki előválasztást

Buffon visszatérhet a Juventusba

Miért viszket a fejbőr?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?