Populisták forró ősze

Emmanuel Macron nagyobb gond nélkül győzte le Marine Le Pent a 2022-es francia elnökválasztáson, és Németországban sem tudott erősödni a jobboldali populista Alternative für Deutschland a 2021-ben tartott parlamenti választáson. A globális koronavírus-járvány hatásaitól való félelem valamelyest visszaterelte a választópolgárokat a politikai közép pártjaihoz, de érezhető volt, hogy megfelelő társadalmi és gazdasági körülmények mellett az európai populisták újra erőre kapnak.

A populisták új esélyét természetesen az orosz–ukrán háború hozta el, illetve az ebből következő energiaár-robbanás. A hideg lakásoktól és a megfizethetetlen számláktól való félelem tapintható egész Európában, és ahogy ezt már a múltban ismételten láttuk, a negatív emóciók azok, melyeket a populisták meg tudnak lovagolni. Csehországban a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal ritka együttműködéseképpen mintegy 70 ezer ember tüntetett szeptember elején Prágában a magas energiaárak ellen, hallgatva a gyakran oroszbarát, EU- és NATO-ellenes felszólalókat. Németországban az Alternative für Deutschland és a populista baloldalt képviselő Die Linke egyaránt kormányellenes tüntetésekre mobilizálja a szimpatizánsait, melyeknek hangvétele nem sokban különbözik a prágai tüntetéstől. Ezt a hullámot szeretné meglovagolni Szlovákiában Robert Fico is, aki a szlovák populista pártok által szervezett tömegtüntetésről álmodik.

Hogy mennyit erősödnek a jellemzően jobboldali populista pártok, az jól lemérhető a hétvégi svédországi parlamenti választás eredményeiből, ahol a jobboldali nacionalista Svéd Demokraták még a legutóbbi választáshoz képest is erősödni tudtak, és az ország második legerősebb pártjává váltak. A választás nagyon szoros eredményt hozott, de az biztos, hogy a jobboldali pártok kormányzása a Svéd Demokraták nélkül elképzelhetetlen lesz. Jimmie Åkesson pártelnök szerint, ha kormányváltás lesz, abban a Svéd Demokraták központi szerepet fognak játszani. A párt sikerében természetesen nagy szerepet játszottak a magas energiaárak, de a Svéd Demokraták legfontosabb témája már hosszú ideje a bevándorlás kérdésének összekötése az erőszakos bűncselekmények növekedésével.

Ha az elkövetkező két hétben nem történik váratlan esemény, a jobboldali populisták fognak kormányt alakítani Olaszországban is, az EU egyik legnagyobb tagországában. A szélsőjobboldali gyökerekkel rendelkező Olasz Testvérek taktikusan kimaradtak a Mario Draghi szakértői kormányát támogató széles kormánykoalícióból, és az elkövetkező másfél évben konzekvensen kritizálták a Draghi-kormány minden lépését. Ezzel fokozatosan összeszedték a kormánykritikus szavazók nagy részét, és a választás előtti utolsó közvélemény-kutatás szerint szinte biztos, hogy Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek pártelnöknője lesz Olaszország első miniszterelnöknője.

Mivel az európai populisták gyakran euroszkeptikusak, kormányba kerülésük az uniós tagországokban alááshatja az EU akcióképességét. Ez pillanatnyilag az Oroszország elleni gazdasági szankciók területén nyilvánul meg a legjobban, az európai populista pártok ugyanis kritikusan ítélik meg őket, mert elsősorban ezeket okolják a szárnyaló európai energiaárakért. Az euroszkepticizmushoz rendszerint nacionalizmus is társul, mely az uniós megoldásokat aláásó önző nemzeti gazdaságpolitikai megoldásokhoz vezethet. A kormányzó európai politikai középnek ezért mihamarabb megoldásokat kell találni a lakosság energetikai félelmeire, mert a magas energiaszámlák és egy esetleges európai gazdasági recesszió még tovább növelik a populisták vonzerejét.