Túlórázó szakszervezet

A szakszervezetek szeretnék 400 euróra emelni a minimálbért, a Fico-kormány igyekszik ehhez minél közelebbi szintet törvénybe iktatni jövő januártól. Emil Machyna szakszervezeti vezető közben a munkaidőt is csökkentené, szerinte csak a túlórák uniós átlagra való csökkentésével 40 ezer új munkahely jönne létre. Jelen helyzetben mindkét javaslat tipikus populista intézkedésként értékelhető: bizonyára népszerűek lennének, de összességükben rontanák, nem javítanák a gazdasági helyzetet.

Ha a dolgok olyan egyszerűen működnek, mint ahogy a smeres és szakszervezetis agyak járnak, akkor a kormány miért nem vezeti be a luxemburgi minimálbért (1921 euró/hó) és miért nem csökkenti 20 órára a heti munkaidőt? Ez esetben – a balos logika alapján – mindenki egy csapásra gazdag lenne és megszűnne a munkanélküliség. Mert ha bizonyos órányi munkaidő-csökkentés automatikusan, mondhatni mechanikusan 40 ezer új munkahelyet hoz (ahogy Machyna gondolja), akkor ebből logikusan levezethető, hogy mondjuk a munkaidő nyolcszor ekkora lefaragása nyolcszor 40 ezer új munkahelyet jelentene, ergo megszűnne a munkanélküliség (azonnal Nobel-díjat neki!).

A valóság nyilván kicsit összetettebb. Egyrészt sok empirikus példa igazolja (a legjobb Franciaországé), hogy a munkaidő adminisztratív csökkentése nem vezetett a foglalkoztatottság növeléséhez. Ha ezt megspékelik a minimálbér felemelésével, akkor meg pláne kérdéses az eredmény. Ha viszont ez utóbbit úgy akarják elérni, hogy a munkaadóknak ne kerüljön többe (Ficóék most arról is beszélnek, hogy járulékcsökkentéssel kapcsolnák össze a dolgot), akkor az állam emiatt kieső bevételeit kell pótolni, amit megint az embereken fognak behajtani. (A kiadáscsökkentés sci-fi kategória ennél a kormánynál.) Röviden: a dolog nem működik. Arra azonban alkalmas, hogy tovább rontson a vállalkozói környezeten, mert ezek szerint az eddigi rombolást nem tartják elégségesnek. Szlovákia máig abból él, hogy (különösen a 2002 és 2006 közötti) reformok sokaságával becsalogatta a beruházókat. Csakhogy akkor a legalacsonyabb társasági adóval, a legegyszerűbb, az egykulcsos adót a térségünkben elsőként bevezető rendszerrel, a legalacsonyabb minimálbérrel stb. vonzottuk a tőkét. Most mindennek az ellenkezője igaz. A kiút kezdete a tatarozás lenne, nem pedig a további rombolás.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója