Túlélési gyakorlatok

Szájtépésig és orrvérzésig lehetne sorolni azokat a társadalmi, szociológiai, etológiai különbségeket, amelyek kedves hazánkat s annak rokonszenves társadalmát az élhetőbb országoktól elválasztják. Mert hiába lettünk EU-polgárok, gondolkodásban, a hétköznapi helyzetekben tanúsított viselkedésben jó pár nemzedéknek kell kihalnia, amíg – akár csak alapszinten is – felnőttnek nevezhetjük magunkat. S most nem az idősekre gondolok, hanem a legigazságosabb társadalomnak csúfolt szoci máig pusztító mentális utóhatásaira. Kassai barátom meséli: a múltkor egy ismerőse Bécsben járt, barátokkal, egy tuti rockkoncerten. A belépő kerek 100 eurót kóstált, de igazán megérte, a legszínvonalasabb bandák játszottak. Ennek ellenére büszkén mesélte barátomnak, hogy milyen marhák is ezek az osztrákok, a főbejárattól pár méterre jókora lyuk tátongott a kerítésen, ezért ők abszolút természetességgel ott sétáltak be, míg a bolond sógorok képesek voltak sorban állni, kifizetni a jegy árát, s csak utána részesülni a muzsika gyönyöreiből. Nahát, hogy milyen élelmesek is ezek a kelet-európaiak! Persze, ezt már én teszem hozzá, kicsit rossz szájízzel, vagy miként Crystal barátom mondta: egy ideig nem tudta, hogy mi zavarja őt ebben az egész sztoriban. Hát pontosan az, hogy – noha a lyukat biztos, hogy az osztrákok is észrevették, egyikük sem akart ingyen élvezkedni... Más: egy karlsruhei kórusfesztiválon történt, hogy a szlovákiai énekkar egy éjszakai városnézésből tért volna haza szállásadóival, amikor kiderült, nincs villamosjegyük. Kioszk ugyan volt a közelben, de aprópénz senkinél. A „mieink” közül erre valaki balkáni nagyvonalúsággal megjegyezte: Semmi gond, hiszen a szállás két megállónyira van, addig bliccelve is villamosozhatnak. A házigazdák pedig erre olyan csodálkozással vegyes értetlenséggel és döbbenettel néztek rá, mintha minimum a Marsról pottyant volna közéjük. Mert ők tudják azt, amit belénk még furkósbottal sem lehetne beleverni: a szolgáltatást illik megfizetni. Arról már nem is beszélve: ha mondjuk Szlovákia városaiban szerelnének fel olyan újságkiadó automatát, mint amilyeneket nyugaton bárhol találunk, akkor valószínűleg minden lapterjesztő és kiadó csődbe menne. Mert itt nemcsak a lapokat lopnák el, hanem még annak a pár, jóhiszemű embernek a koronáit is, akik a lapért hajlandóak voltak bedobni az automatába az aprót. Mert amit János megtanult, Jancsi sem felejti...