Túl jók voltunk hozzátok! De ennek vége! Mostantól háború van!

A Smerről nem állíthatjuk, hogy a demokrácia réme lenne. Senkit sem rabolt el, s nem is dobálta ki a képviselőket a parlamentből, mint a HZDS. De bevezette az értékek nélküli kormányzást, a hatalom puszta konzumálását, melynek egyetlen mozgatója a saját vagy szponzori érdekek érvényesítése. Mindezt ki lehet számlázni anyagi vonatkozásban (túlárazott közbeszerzések, a közpénzek lenyúlása), de erkölcsileg is, mint az olyan értékek degradálását, amilyen a tisztesség és a becsület.

Nos, az ilyen típusú kormányzás képviselője most bűnbánat helyett kijelenti: túl jók voltunk. Mostantól, ha valaki kővel dob meg minket, mi kettővel dobjuk vissza.

Fico beszéde nagyban emlékeztetett Mečiar legendás aranyidai felvételére:

Mi már elhatároztuk, akik a kormányban vagyunk meg a többiek is, hogy nekünk már mindegy, minket már a pozitív munkáért is ütnek, hogy most már úthengerrel megyünk neki, legyen Isten akarata szerint, úgy nekiállunk a dolgoknak, hogy mindenkinek tátva marad a szája.

Vigyázat, akkor, 1993 végén sokan a háta mögött nevettek Mečiaron, hogy már az utolsókat rúgja, s 1994 tavaszán el is veszítette a tisztségét. De visszatért az előrehozott választások után 1994 őszén, és tényleg beindította az úthengert, hogy nem is győztünk csodálkozni…

Fico persze nem Mečiar. 

És Szlovákia, amely az EU magjában akar lenni, nem Európa fekete lyuka. És mégis ébernek kell lennünk. A hatalom megtartásának igénye csodákra képes a politikusoknál – például arra, hogy végleg feladják a lehetőséget, hogy a kritikusabb és igényesebb választókhoz szóljanak (kávéház, diákok), s ehelyett a legprimitívebb populizmust választják. Van tehát mit várnunk, ha elkezdenek repkedni azok a kövek.