Túl a csúcson

Ebbe a véget nem érő sorozatba illeszkedik a magyar Országgyűlés készülő nyilatkozata, amelyben, úgy tűnik, becses egyetértés uralkodik kormányoldal és ellenzék között. A Fidesz által kidolgozott javaslat azonban aligha fog hozzájárulni a helyzet rendezéséhez. A magyar parlament „a jószomszédi kapcsolatok ápolásának célkitűzését szem előtt tartva” például megállapítaná benne, hogy „a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozata tévedésekből és rosszhiszemű félremagyarázásokból kiindulva hamis következtetésekre jut”, vagy felszólítaná a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát, hogy „egyoldalú határozatok elfogadása helyett térjen vissza a kétoldalú kapcsolatokban jelentkező problémák párbeszéd útján történő rendezéséhez”. Első ránézésre az derül ki ebből a szövegből, hogy szerzői elsősorban saját politikai céljaikat tartják szem előtt, azt ugyanis még a Fidesz sem gondolhatja komolyan, hogy ilyen parlamenti nyilatkozattal a problémák rendezéséhez járul hozzá.

Ilyen szempontból tehát jó hír, hogy a hétvégén végre találkozik Robert Fico és Gyurcsány Ferenc – a szlovák–magyar viszony jelenlegi szintjénél ez már önmagában eredménynek nevezhető. Kérdéses azonban a találkozó kimenetele, ugyanis mindkét félnél fennáll a veszély: valójában nem érdekelt a helyzet megoldásában. Robert Fico esetében az okokat talán nem kell részletezni – a kiélezett magyar–szlovák viszony remek kulissza az euró bevezetése és a gazdasági válság hatására várható problémák elfedésére, emellett kedvezően hat a Smer népszerűségére. Gyurcsány Ferencnek pedig lényegében már 2006 szeptemberétől kizárólag saját politikai túlélése az egyetlen prioritása, mely diszciplínában – ismerjük el – figyelemre méltó teljesítményt produkált az említett időszakban. Aligha várható azonban, hogy a probléma súlyát felmérve egy valóban konstruktív, nem pedig a „bűnösséget” firtató hangnemet ütne meg szombaton. Az ellenzék ugyanis szétszedné miatta odahaza, és a választóknak is sokkal jobban kommunikálható, hogy „a miniszterelnök erős aggodalmát fejezte ki szlovák kollégájánál az erősödő magyarellenes megnyilvánulások kapcsán”.

Függetlenül attól, hogy nyilvánvaló: a 2006-os kormányváltás óta, a jelenlegi szlovák kormányzat folyamatos magyarellenes megnyilvánulásai és lépései nyomán fajult idáig a helyzet, azt is tudatosítani kell, hogy nem vezet sehova, ha szüntelenül ezt ismételgetjük, és arra várunk, hogy Ficóék egy napon egyszer csak magukhoz térnek, és beismerik bűnösségüket. Nem teszik meg, azonban minimum 2010-ig Robert Fico és kabinetje az egyetlen, aki, illetve amely érdemben tehet azért, hogy a szlovákiai magyarok helyzete javuljon.

Ahhoz, hogy kimozduljunk a holtpontról, rendkívüli politikai érettségre, intelligenciára, empátiára, a rövidtávú politikai érdekek helyett a hosszú távú célok figyelembe vételére van szükség. Vajon akad-e ilyesmi Szlovákiában és a határon túl?