Tudni: mit és hogyan

A koppenhágai EU-csúcson kapott csatlakozási meghívóra méltán lehet büszke Szlovákia is. Jóllehet a visegrádi négyek többi államához képest meglehetős lemaradással kezdte az előcsatlakozási tárgyalásokat, végül is örömmel nyugtázhatjuk: tárgyalói behozták a késést, és ma joggal van a tárgyalásokat korábban kezdő szomszédai szintjén. Elégedettek tárgyalóink az agrártámogatások kérdésében elért eredményekkel is. Érthetően, hiszen az eredetileg ígértnél és vártnál több pénzt fordíthat Szlovákia a mezőgazdaság fejlesztésére. Tudva, hogy a mezőgazdasági termelési kvóták és agrártámogatások kérdése már eddig is gyakran volt ütközőpont az unión belül, a Koppenhágában kiharcolt agrártámogatások miatt nem kell szégyenkezniük tárgyalóinknak.

A mezőgazdaságra fordítható nagyobb összeg, pontosabban az a lehetőség, hogy közvetlen támogatásokra több pénz csoportosítható át a strukturális alapokból, egyúttal növeli azok felelősségét, akik beleszólhatnak a hazai agrárpolitika jövőbeni alakulásába. A csatlakozási meghívó fölötti öröm első pillanataiban ugyan könynyű kijelenteni, hogy annak a farmernek, aki tud dolgozni, nincs félnivalója, meg azt is, hogy a mezőgazdaságra adható többletforrást a gazdálkodók versenyképességének növelésére fordítjuk, de a gyakorlatban bizonyára nem mennek majd ilyen simán a dolgok. Már láthatók is ennek jelei. A gazdálkodók elégedetlenek például a tejkvótával. Sokak szerint, mivel az unió által megszabott termelési kvóták hosszú időre szólnak, a várhatóan növekvő tejfogyasztásunkat kénytelenek leszünk behozatalból fedezni. A kételkedők hangja bizonyára mindaddig erősödni fog, amíg az érdekeltek nem lesznek tisztában a konkrét lehetőségekkel. Mert tény, hogy amíg csak általánosságokat hallanak a majdani jobb lehetőségekről, nehezen hiszik el, hogy javulnak gazdálkodási feltételeik, hogy versenyképes mezőgazdasági árujukért ugyanannyit kapnak, mint európai társaik. Egyelőre még nem sokat tudnak arról, ki, miért kaphat támogatást, így érthető, hogy most mindenki a kormánytól, illetve az agrártárcától várja kérdései mielőbbi megválaszolását. Reméljük, hogy a választások előtt a vidék fejlesztését ígérő pártok is segítik az érdekeltek tájékoztatását. Bebizonyíthatják, nem a levegőbe beszéltek, amikor a leszakadó térségek felemelkedését ígérték. Az uniós mezőgazdasági pénzek eredményes kihasználása vissza nem térő esélyt jelent a munkanélküliséggel küszködő térségek felemelésére. De ez csak életképes fejlesztési programokkal valósítható meg, ezért nem mindegy, hogy a pénzek elosztásáért felelősök mire bólintanak majd rá. Tehát a „mit és hogyan” itt a kérdés.