Trafik – Brüsszelben

„Ilyen már volt”-érzés fogott el a napokban, valahányszor arról hallottam, olvastam, mi lesz a sorsa azoknak a minisztereknek, akiket alkalmatlanság miatt menesztenek. A parlament aztán úgy döntött, hogy az adótörvény módosítása tulajdonképpen precíz számításokon nyugodott, a régiókat és a vállalkozókat pedig színvonalasan felkészítették a brüsszeli pénzek folyósítása feltételeinek teljesítésére. Szinte megható volt a két miniszterelnök-helyettes szerénykedése: szentté avatásra azért nincs szükség; mi is követtünk el hibákat.

Az őszinteségben annyira azért nem galoppírozták el magukat, hogy elárulták volna, miben hibáztak. Mit mondanának, ha még a mostaninál is gyengébb lenne a koalíciós fegyelem, és a végrehajtó hatalom nem tekintené bocsánatos bűnnek, ha egy ilyen kis ország adórendszerének legfőbb felelőse sok milliárddal elszámítja magát?

A kényelmetlenné vált közéleti szereplők „forgalomból való kivonására” mindig is hajlamos volt az aktuális hatalom. Mindig megvolt ennek a korra jellemző mechanizmusa. Az I. Csehszlovák Köztársaságban az emberek tudták, mit jelent, ha egy járási főnökre, esetleg parlamenti képviselőre, netán miniszterre azt mondták: trafikot kapott. Azt jelentette, hogy – noha az illető legionáriusként vitézül harcolt valahol Szibériában – hivatalában alkalmatlannak bizonyult. Pártbelijei kijártak neki egy trafikengedélyt. Amiből a polgári köztársaságban tisztességesen meg lehetett élni. Az átkosban más gépezet működött e téren. Ha a korábban első garnitúrabeli politikus csak mérsékelten volt hülye, áthelyezték szakszervezeti vonalra. Ha kreténizmusa mértéktelenebb volt, az illető a Kertbarátok Szövetségében lett csúcsfunkcionárius. Olyat is ismertem, aki a Horgászszövetséghez került. Ebben is volt némi ráció.

Nem állíthatjuk, hogy a koalíció vagy a sajtó teljesen közömbösen viseltetett volna a bársonyszék nélkülivé válással fenyegetett politikusok jövője iránt. Szemrebbenés nélkül és sokszor feltették a kérdést, és tüstént meg is válaszolták: Hova kerül a miniszterelnök-helyettes, ha megbukik? Brüsszelbe megy, EU-képviselőnek! A legszörnyűbb, hogy emiatt egy íróasztalt se döntöttek fel.

Nézzünk körül a szlovákiai végeken, vegyük szemügyre, a régiók vagy a vállalkozók hogyan vannak felkészülve az EU-pénzek igénybe vételére. Kopogtassunk be a családokhoz, kérdezzük meg „pénzügyminisztereiket”, mit szólnak ahhoz, hogy a kilátásba helyezett drágulás időpontját csak azért kellett előbbre hozni, mert néhány milliárdnyit tévedtek az adóintézkedés következményeinek kiszámításánál.

A kormánypártiak se a szlovákiai végeken nem néznek körül, se a háztartásokba nem kopogtatnak be. De még csak azon a lehetőségen se háborodnak fel, hogy akik miniszterként Pozsonyban kudarcot vallottak, azokat majd elküldik EU-képviselőnek Brüsszelbe. Valaha miniszterképessé nyilvánítottak egy embert, mert személyesen találkozott Leninnel. Alig két év múlva már szakszervezeti vezetőt csináltak belőle. Nálunk ugyanaz a garnitúra már 14. éve bizonygatja tehetségtelenségét.