Továbbra is napszámos

Mármint a nemzet napszámosa, ahogy a klasszikus írta volt a tanítóról. Az idősebb nemzedék jól emlékszik azokra az évekre, amelyekben a vidéki pedagógusok jelentős része az akkoriban felkapott nutriatenyésztésből egészítette ki soványka keresetét. Azóta annyit változott a helyzet, hogy a pedagógustársadalom számára a három-négy évtizeddel ezelőttihez képest jóval tágabbak a keresetkiegészítés lehetőségei. Mint az újság is írja, számítógépes rendszergazdai munkától kezdve a takarítói, eladói munkán keresztül a korrepetitori tevékenységig sok mindent vállalnak a pedagógusok, hogy szerény keresetüket kiegészítsék.

A közszféra több mint 400 ezer alkalmazottjának fizetésrendezése már fölöttébb időszerű, és ezzel a pénzügyek legfőbb őre, a pénzügyminisztérium is tisztában van. Keveslik javadalmukat a tűzoltók, a vámosok, a rendőrök éppúgy, mint a pedagógusok, és még hosszan sorolhatnánk az elégedetleneket. A hol áldásosnak, hol kevésbé eredményesnek bizonyuló reformintézkedések között vergődő oktatásügy alkalmazottainál maradva: köztudott, hogy többségük ma is az országos átlagkereset szintje alatti bért talál a borítékban, holott – ahogy pedagógusünnepeken dagályosan mondani szokták – a jövő emberének formálását bízta rájuk a társadalom. A pénzügyminisztériumi elképzelésekben a regionális oktatásügyi alkalmazottak mai 13 840 koronás átlagkeresete azt követően emelkedhet, miután számuk a kívánatos arányban csökken. Az oktatásügy illetékesei szerint – figyelembe véve a tanulólétszám csökkenését is – körülbelül 3000 tanítótól kellene megválni. Akik maradnak, azok bére a mostani keretből átlagban 480 koronával emelkedhetne. Magyarán: ha egyéb forrást nem találnak, minden marad a régiben, legfeljebb az oktatás színvonala romlik tovább, ha kevesebb pedagógustól követelik ugyanazt a teljesítményt, amit eddig több között oszthattak meg.

Tény, hogy az eddigi reformoknak köszönhetően kezd átláthatóbbá válni az oktatásügynek juttatott költségvetési pénzek felhasználása. Mindenütt tudják, mennyi pénzből gazdálkodhatnak. Sok helyen viszont azzal nincsenek tisztában, ősszel az önkormányzat bezárhatja-e az iskolát, mert a minisztérium nem győzi az erre vonatkozó kérvények elbírálását. Emiatt ezúttal is a kispénzű pedagógus húzhatja a rövidebbet, hiszen megtörténhet, hogy tanévnyitó előtt tudja meg, nincs is állása. Persze, a pályáját elhagyni kényszerülő pedagógus is részt vehet átképzésen, de nehéz elképzelni, hogy a húsz-harminc éve katedrán álló tanító nagyhirtelen sikeres menedzserré, önálló vállalkozóvá válik. Még akkor sem válik azzá, ha kényszerű mellékállásában sok mindent kipróbált már. Kuporgató pedagógusként ugyanis aligha tett szert eredményesen kamatoztatható tőkére...