Törölni az amnesztiát!

Talán nincs olyan törvénytervezet, pláne alkotmánytörvény-tervezet, amelyet annyiszor tárgyalt volna a parlament, mint a mečiari amnesztiák eltörléséről szóló beadványt. A 90-es évek óta, függetlenül a kormánykoalíció összetételétől, visszatérő anyag a törvényhozásban. Hol konzervatív, hol liberális képviselők nyújtják be, a végeredmény mindig ugyanaz. Eddig nem találtatott – egyidejűleg – 90 becsületes ember a plénumban, aki megszavazta volna. Elsősorban a Smer miatt. Az első Dzurinda-kabinet alatt az akkori baloldal – meg persze a cinkos HZDS és SNS – blokkolta az elfogadást, 2002 óta a Smer. 2006 óta Ficóék megkerülhetetlenek az ügyben, nélkülük most sincs alkotmányos többség – ennél kevesebb, sima többség pedig nem elég egy amnesztia „feltörésére”.

Robert Fico többször elmondta: a mečiari amnesztiákat amorálisnak, ám jogi szempontból megváltoztathatatlannak tartja. A miniszterelnök a jogtudományok docense, ám ezt a magyarázatot nem kell neki elhinni. Kevés olyan állapot van, amelyet alkotmánytörvénnyel ne lehetne megváltoztatni – elsősorban az alapvető emberjogi ügyek tartoznak ide, melyekkel kapcsolatban Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásokat tett –, az igazságszolgáltatás útjában álló amnesztia nem tartozik a megváltoztathatatlan dolgok közé. Szokatlannak számítana, ám egy még szokatlanabb lépésre, a jogállam megcsúfolására reagálna.

Sokan csak legyintenek: 21 évvel a bűntény után vajon mit tudnának kideríteni, hány perdöntő bizonyítékot tudnának összegyűjteni a hatóságok? Kiket lehetne leültetni? Nem ez a lényeg: ha senki sem kerülne hűvösre a terrorista cselekmény, az emberrablás miatt, akkor is szükséges lenne eltörölni az amnesztiákat és befejezni a nyomozást. A cél ugyanis a korszakkal való elszámolás: hogy hivatalosan ki lehessen jelenteni, államilag szervezett bűncselekmény történt. Ebből a szempontból másodlagos, hogy a nyomozás megnevezi-e az összes tettest – ideális esetben igen, beleértve a megrendelőket is. A lényeg azonban az, hogy őszintén lezárjunk egy vészterhes időszakot. „Állítólagos” bűncselekményekkel, feltételes módban megírt kijelentésekkel ugyanis ez nem megy.

A Smer eddig mindig blokkolta a gyalázatos amnesztiák eltörlését. Koalíciós partnerein a sor, hogy lépjenek, tükröt tartsanak Ficóék elé, nehezen vállalható helyzetbe hozzák. Az SNS – amely ifjabb Michal Kováč elrablása idején kormánypárt volt – le akarja vetkőzni régi énjét, jobb alkalom erre nincs is, mint megszavazni a mečiari amnesztiák eltörlését. A Híd pedig azzal a céllal lépett kormányra, hogy a józan hang lesz a vállalhatatlan koalícióban: most egy fontos elvi kérdésben lehet nagyon józan véleményt megfogalmazni.

Michal Kováč temetésén büszkén menetelt a gyászmenetben, aki csak él és mozog a hazai politikában. Itt a lehetőség, hogy a nemzeti gyász és más szimbolikus tettek mellett valós módon is tisztelegjenek az egykori államfő előtt.