Török fejfedő – holnap

Törhetjük a fejünket, mit mondjunk, ha népszavazáson válaszolni kell, magunk közé fogadjuk-e Törökországot. Aggodalommal hallgatom és olvasom a megelőlegezett ellenérveket. Mindegyik tartalmaz egy kis igazságot, de valós a veszély, hogy a sok kis igazságból egyetlen hatalmas hazugság kerekedik. A véleményalkotónak eszébe jut a török 150 éves jelenléte, a keletnémet munkanélküli az Anatóliából immár 40 éves hazájába települtet okolja állása elvesztéséért, a bigott katolikus pedig egyszerűen konstatálja, hogy a mohamedán: nem keresztény... Vajon hol tartana most öreg kontinensünk, ha az Európai Unió megálmodói a II. világháború után szintén megnépszavaztatják a németeket és a franciákat a megbékélés beindításáról? A lövészárokból éppen csak hazabotorkáltak legalább kétszer annyi okot találtak volna a megbékélés elutasítására, mint napjainkban a törökök EU-tagságának ellenzői.

Törökországot sokan előszeretettel emlegetik muzulmán államként. Pedig bármelyik lexikont felütve öt perc alatt meggyőződhetünk róla, hogy Musztafa Kemalnak, a modern Törökország megalapítójának egyik első intézkedése volt, hogy száműzte a mohamedán egyházfőt, akit pedig Mohamed próféta vér szerinti leszármazottjának tartottak. Kemal pasa kinyilatkoztatta, hogy Törökország köztársaság és – világi állam. Természetes, hogy a vallás szerepének keretek közé szorításával a birodalom romjain keletkezett köztársaságban jelen van a mohamedán vallás, de csak abban a szerepben, ami egy köztársaságban megilleti.

Törökországban pedig nem futóhomokra épül a demokrácia, amit az EU-csatlakozás előkészítése során számon kérnek, hanem 80 évvel ezelőtt beindított folyamatra. Az általunk mohamedánnak tekintett társadalmak között kevés van, amelyik az európaizálódást tekintve összehasonlítható lenne Törökországgal. Vétek lenne elzárkózni Ankara EU-taggá válása elől. Ezt bizonyos szempontból kiválóan bizonyítja Irak példája, amely lakosságának többsége szintén nem volt bigott muzulmán. De minden megváltozott az iraki háború elfuserált „befejezése” óta. Néhány éve az irakiak többsége még vevő lett volna az európai típusú demokráciára. Ma az az ember benyomása, hogy ahány iraki, annyi önkéntes vértanújelölt. A demokrácia tehát erőszakosan nem exportálható. Törökország 1923 óta készül az Európához csatlakozásra; lakosságának is legalább 70 százaléka. Vétek lenne egy „nem”-mel pillanatok alatt romba dönteni, amit Kemal és utódai 80 év alatt felépítettek.

Kemal pasa a részletekkel is foglalkozva igyekezett nemzetét leszoktatni a bigott vallásosságról. A török férfi az ő hatalomra jutásáig – ha valóban igazhitű volt – fezt viselt fejfedőként. A papok megkövetelték, hogy mindenki igazhívő legyen, így több tízmillió török viselt fezt. Kemal ezt rendelettel, szigorú szankciók kilátásba helyezésével betiltotta. Textilipar-történeti érdekesség, hogy emiatt Csehországban egy egész iparág csődközelbe került. Ugyanis Strakonicén és környékén milliószámra gyártották e fejfedőt. Egyik napról a másikra nullára csökkent a megrendelés.

Szorítok a cseh textiliparnak. De azért nem annyira, hogy ismét beindíthassa fez-szállítmányait az esetleges uniós elutasítás miatt vallásilag radikalizálódó Törökországba.