Többség nélkül

Megszűnt a többségi kormány Magyarországon. A koalíciós többséggel együtt azonban megszűnt a miniszterelnök-buktatásra alkalmas többség is.

Egy minapi parlamenti vitában az MDF és a Fidesz bizalmi szavazást követelt Gyurcsány Ferenctől. Bizalmi szavazás esetén a miniszterelnök pozíciójának megőrzéséhez legalább 194 voks volna szükséges, amit Gyurcsány Ferenc ma nem tudna megszerezni. Alkotmányjogi és politikai értelemben is racionális volt azonban Gyurcsány replikája: kezdeményezzen inkább az ellenzék bizalmatlansági indítványt, mert akkor viszont a leváltáshoz (egyben az új miniszterelnök megválasztásához) szükséges a 194 voks, amit az ellenzék szintén nem tud megszerezni. A kormánynak nincs ugyan többsége, de egy megosztott, kormánytöbbség biztosítására alkalmatlan ellenzékkel kell szembenéznie. A kormányfő?váltás egyetlen reális esélye, ha az MSZP és a most vezetőválasztás előtt álló SZDSZ megállapodik Gyurcsány utódlásában.

Ha az SZDSZ valóban megpróbálná a koalíciót újjáépíteni (ami távolról sem biztos), akkor elkerülhetetlen, hogy a liberálisok Gyurcsány Ferenc menesztését követeljék az MSZP-től a stabil kormányzás biztosításáért cserébe. Eleve kicsi az esélye egy ilyen törekvés sikerének. Gyurcsány azonban még inkább bebiztosította magát azzal, hogy nemcsak a miniszteri posztokra emelt befolyásos megyei vezetőket (a szocialistáknál a megyei elnökök a döntéshozatal kiemelt szereplői), hanem megduplázta a minisztériumokban az államtitkári pozíciót is, hogy e helyekre még több megyei erősséget, egyben frakciótagot tudjon delegálni. Ezzel érdekeltté tette őket a kisebbségi kormányzás fenntartásában, hiszen se ez a kormányszerkezet, se a posztok ilyetén elosztása nem jöhetett volna létre az egypárti kormányzás nélkül. Az új minisztereknek és államtitkároknak tehát érdekük lesz védelmezni a most kialakult politikai konstellációt, miniszterelnököstül. A mainál valószínűleg jócskán kisebb majdani MSZP-frakcióba kerülés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a miniszteri és államtitkári poszt feljebb viszi-e az egyes politikusokat az MSZP országos és területi listáin. Gyurcsány a képviselők egyéni „átmentési” stratégiájával kapcsolta össze a maga hatalmi stratégiáját. Nyilván nem jelenthető ki, hogy Gyurcsány Ferenc így minden leváltási kísérlet ellen biztosította a pozícióját, de nem kétséges, hogy amit ebben a műfajban megtehetett, azt megtette.

Ezzel növelte az esélyét annak, hogy a kisebbségi kormányzás tartós legyen, s akár 2010-ig is kitartson. Ettől teljesen eltérő természetű kérdés, hogy mi történik majd a kormányzásban, s hogyan hat ez az MSZP választási esélyeire. A gazdaság növekedése idén 2-3% között lesz, s számos prognózis utal arra, hogy ennél jóval nagyobb növekedési ütemre a következő években sem lehet számítani. A nagyobb növekedéshez olyan strukturális változtatásokra volna szükség (pl. adórendszer), amelyekre a kisebbségi kormány nem vállalkozik. Így aztán hiába nevezi a miniszterelnök a jövedelmi és vagyoni gyarapodás időszakának 2008–2010-et, e gyarapodás erősen korlátozott lehet, amennyiben a deficit-tervet tartja a kormány. Ez esetben a gyarapodás-kommunikáció és a hétköznapi tapasztalat összevetése nem biztos, hogy kedvező színben tünteti majd fel a kormánypártot a választók szemében.