Tíz évvel a Lehman Brothers után

2008. szeptember 15-én bombaként robbant a nemzetközi pénzpiacokon a hír, hogy csődbe ment a Lehman Brothers, az egyik legpatinásabb Wall Street-i befektetési bank. Nem volt ugyan titok, hogy a banknak pénzügyi gondjai voltak, de a piacok szereplői abban bíztak, hogy az amerikai kormány majd csak talál valami módot a megmentésére. A megmentés elmaradt, és ez hatalmas bizalmi válsághoz vezetett a pénzpiacokon. A piaci szereplők nem bíztak egymásban, hiszen ha a Lehman Brothers is csődbe mehet, nem lehet tudni, ki lesz a következő.

A helyzet komolyságát jól illusztrálja, hogy tíz éve szeptember végén és október elején a nemzetközi pénzügyi rendszer többször is közel volt az összeomláshoz.

Hogy a legrosszabbat elkerültük, az a kulcsfontosságú központi bankok vezetőinek érdeme, akik a politikai szférával karöltve gyorsan mentőövet dobtak a tőkehiánnyal küszködő bankóriásoknak. Igaz, hogy a válság végül még több száz bankcsődöt hozott világszerte, de az igazán fontos bankok közül a Lehman Brothers maradt az egyedüli áldozat.

A pénzügyi válságot követő globális visszaesés is a vártnál rövidebb ideig tartott, 2010-re szinte mindegyik fontos gazdaság visszatért a növekedési pályára. Egy évtizeddel a válság után mindenképpen pozitívan lehet értékelni azt, hogy a geopolitikai és gazdasági kockázatok ellenére a világgazdaság még mindig ugyanezen a növekedési pályán van. A világ összes kulcsfontosságú gazdasága nagyon jó időszakot él át, és ez a hullám repíti magával az olyan kis államokat is, mint Szlovákia.

Majd’ egy évtizedes gazdasági növekedés után természetesen sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy meddig tartanak még a jó évek, és mikor érkezik a következő válság. Az igazság az, hogy ezt egyetlen elemző sem tudja pontosan megmondani, de néhány lehetséges válsággóc azért jól látható.

A legnagyobb veszély vitán felül a protekcionizmus előretörése, ami ma elsősorban Donald Trump nevéhez kötődik.

Az amerikai elnök fittyet hány a közgazdászok figyelmeztetéseire, újabb és újabb védővámokat vet ki az USA legfontosabb gazdasági partnereire. Különösen aggasztó egy esetleges kereskedelmi háború az USA és Kína között, melyet az amerikai elnök alig néhány órával ezelőtt hozott még közelebb. Ha a világ két legfontosabb gazdasága tovább élezi kereskedelmi vitáit, annak az egész világgazdaság kárát láthatja.

A következő válság gócpontjaiból nem hagyhatjuk ki a pénzügyi piacokat sem, a globális bankrendszer legnagyobb játékosai ma még nagyobbak, mint tíz éve. És mindig gondolnunk kell a „fekete hattyúra”, ami alatt olyan eseményt értenek, melyet képtelenség előre jelezni.

Egy biztos, mivel nincs örökké tartó növekedési fázis, előbb-utóbb a világgazdaságnak szembe kell néznie a következő válsággal. Hogy ez mennyire lesz veszélyes, két dolog fogja eldönteni. Kulcsfontosságú, hogy a válsághelyzet ne érjen minket váratlanul, úgy, mint egy évtizede. De talán még ennél is fontosabb, hogy a világgazdaság legfontosabb szereplői koordináltan lépjenek fel a válság hatásai ellen, és ne egymás kárára próbáljanak kilábalni belőle. A dolgok jelenlegi állását elnézve éppen ez ma a legaggasztóbb tényező. Egy gazdasági nacionalizmussal átitatott világgazdaságban a következő globális válságnak pusztító hatása lehet.