Tíz éve dőlt be a Lehman Brothers

A Lehman Brothers csődje a legnagyobb volt az amerikai vállalatok történelmében, a világ vezető brókercége 600 milliárd dolláros vagyonnal gazdálkodott. Csak összehasonlításképpen: ez csaknem a szlovák bruttó hazai termék (GDP) négyszerese.

„A 2008-as válság egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy semmi sincs biztonságban, a leggazdagabb országok bankjai is egyik napról a másikra csődbe mehetnek, miközben az államok sem voltak urai a helyzetnek”

– nyilatkozta Juraj Karpiš, az INESS gazdaságkutató intézet elemzője. A Lehman-részvények a csőddel egy pillanat alatt gyakorlatilag értéktelenné váltak, a világ tőzsdéin pedig évtizedek óta nem látott eladási hullám söpört végig. Alig fél év alatt a részvények átlagosan értékük csaknem felét elvesztették.

A válság kirobbanását követően az államok az adófizetők pénzéből voltak kénytelenek kisegíteni a bankjaikat, ennek a mellékhatását azonban Karpiš szerint máig nyögjük. „A nagybankok összefonódása a politikusokkal tovább erősödött, a bankok így vígan folytathatják a kockázatos ügyleteiket, hiszen abban bízhatnak, hogy ha újra beüt a krach, az állam megmenti őket, miközben busás nyereséget tehetnek zsebre” – vallja az INESS elemzője.

Az elemzők szerint jelenleg a legtöbb gondot a lakosság, a cégek és az államok növekvő eladósodása jelenti, ha ugyanis beüt egy következő válság, emiatt mindenki sokkal sebezhetőbb lesz.

„Ma nagyjából hasonló helyzetben vagyunk, mint 2008-ban, és nem gondolom, hogy tanultunk a korábbi krízisből”

– véli Ivana Molnárová, a profesia.sk munkaügyi portál vezérigazgatója. 

A Lehman Brothers befekteté-si bank hirtelen összeomlása olyan dominóeffektust indított el a globális pénzpiacokon, amely a legsúlyosabb pénz-ügyi krízisbe torkollott a nagy gazdasági világválság óta.

A tíz évvel ezelőtt kirobbant gazdasági válság során világszerte emberek tízmilliói veszítették el az állásukat. Az ingatlanárak bezuhantak. Amerikában és Európában is megmenekült viszont a nagy pénzintézetek többsége, mert a kormányok óriási hitellel segítették ki őket, arra törekedve, hogy megfékezzék a járványt. A krízis veszteségét 10 ezer milliárd dollárra becsülik.

Történelmi bukás

A Lehman Brothers csődje a legnagyobb volt az amerikai vállalatok történelmében, amelynek a veszteségei a mai napig kísértenek. A 158 éves New York-i cég korábban már számos krízist, például az 1800-as évek vasúti csődjeit, majd az 1929–33-as nagy gazdasági világválságot is átvészelte. Juraj Karpiš, az INESS gazdaságkutató intézet elemzője szerint sokáig az a nézet uralkodott, hogy túl nagy ahhoz, hogy hagyják csődbe menni. 2008-ban azonban a nemfizető adósok és az ő hiteleikkel fedezett értékpapírok árfolyamának összeomlása végül bedöntötte.

A csőd közvetlen oka az volt, hogy a Lehman nem tudta kifizetni a Barclays és a Bank of America követeléseit, a két cég pedig nem volt hajlandó tovább tárgyalni az adósságok átütemezéséről. Távolabbról nézve a vezérigazgató, Richard Fuld tehető leginkább felelőssé, mivel a vállalatot ő tette a másodlagos jelzáloghitelek piacának legnagyobb szereplőjévé. A másodlagos jelzáloghitel egy olyan lakáshitel, amely nem felel meg az elsődleges jelzáloghitelek követelményeinek az adós hitelképessége, jövedelme, valamint a fedezetül szolgáló ingatlan értéke alapján. Az effajta jelzálog-hitelezés az 1990-es évek közepétől indult gyors növekedésnek az Egyesült Államokban. 2006-ig az amerikai ingatlanárak emelkedése együtt járt azzal, hogy a hitelezők folyamatosan lazítottak a hitelezés feltételein, és kétes anyagi helyzetű adósok is hitelt vehettek fel, sokszor szinte önrész nélkül.

Voltak előjelek

Az amerikai jelzálogpiaci problémák már 2006-ban egyértelművé váltak. Az addig szárnyaló lakásárak csökkenni kezdtek, és egyre csak szaporodtak a hírek a törlesztési nehézségekről, a fizetésképtelenség terjedéséről. 2007 közepéig azonban mindezt elszigetelt problémaként fogták fel, és a szakértők sem számoltak igazán azzal, hogy ez a pénzügyi szektorra is átterjedhet.

Az első ébresztő pofont a Bear Stearns befektetési bank likviditási nehézségei jelentették (két alapja elvesztette teljes vagyonát), amely azonnal pánikrohamot indított. Az európai érintettséget pedig a francia BNP Paribas három befektetési alapjának megrendülése tette elsőként egyértelművé 2007 augusztusában. A bankból néhány nap alatt kétmilliárd eurót menekítettek ki a megriadt betétesek. Az amerikai FED, az Európai Központi Bank és a japán jegybank heteken belül elkezdett pénzt pumpálni a pénzpiacokba. Ez azonban már késő volt ahhoz, hogy a drasztikus bizalomvesztésnek útját állják, és végső soron ez a bizalmatlanság tetőzött a Lehman csődjével.

Bizalmi válság

A csőd által felerősített, addig soha nem tapasztalt bizalmatlanság és kockázatkerülés söpört végig a világon. Mivel senki nem bízott senkiben, és – miután Amerika hagyta bedőlni az egyik legnagyobb bankját – már az állam biztosan segítő kezére sem lehetett alapozni, a bankok így még magas kamatok mellett sem voltak hajlandók kölcsönözni. A fejlemények a kockázatos piacokat, ide értve a feltörekvő tőzsdéket és államokat érintették a legrosszabbul. A világkereskedelem padlót fogott, a hitelezési aktivitás szintén, miközben a kormányok az államadósság csökkentése érdekében világszerte megszorításokat hajtottak végre. Közben a nagy jegybankok – miután kamatcsökkentéseikkel kimerítették hagyományos eszköztárukat – a mennyiségi lazítás eszközéhez nyúltak a piaci likviditás növelése, a gazdaság élénkítése és a deflációs veszély elkerülése érdekében. Ennek keretében több ezer milliárd dollárnyi frissen nyomtatott pénzzel árasztották el a világgazdaságot, amelyből különböző kötvényeket vásároltak.

Botrányos hitelminősítők

A Lehman csődjével a hitelminősítők is sokat veszítettek. Az addig élet-halál uraként tisztelt intézményekre igen rossz fényt vetett, hogy a Lehman besorolása egészen a csőd napjáig elsőrendű, „A+” volt. A londoni Fitch Ratings aztán egy meredek vágással a csőd után „D”-re, vagyis nem fizető szintre süllyesztette a Lehman besorolását. Korábban soha nem volt arra példa, hogy egy cégcsoport adósságosztályzatát egyszerre 19 fokozattal rontották volna. Ez persze utólag már nem változtatott azon a tényen, hogy a hitelminősítők befektetésre ajánlottak egy csődközeli céget.

Felelőtlen bankok

A válság kirobbanását követően az államok az adófizetők pénzéből kénytelenek voltak kisegíteni a bankjaikat, ami ugyan indokolt volt, a pénzintézeteket azonban megerősítette abban a véleményükben, hogy vígan folytathatják a kockázatos ügyleteiket, hiszen ha újra beüt egy válság, az állam megmenti őket. „A piaci szereplők egy része emiatt ma is nagyobb kockázatot vállal a megengedettnél, aminek a legfőbb oka, hogy a 2008-as válság során a fő felelősöket nem büntették meg eléggé” – vallja Lukáš Kovanda, a Cyrrus vezető közgazdásza. Példaként a Goldman Sachs bankházat említi, amely az állam segítsége nélkül csődbe ment volna, ugyanakkor már egy évvel a válság kirobbanása után busás jutalmakat fizetett ki a csúcsvezetőinek.

Nem tanultunk a bajból

Hogy tanultunk-e a válságból, azzal kapcsolatban azonban nem csupán a szlovákiai elemzők szkeptikusak. „Egyértelműen történt egy sor intézkedés, ami biztonságosabbá tette a bankrendszert. Ma a bankoknak sokkal nagyobb tartalékaik vannak, mint a válság előtt, ami azt jelenti, hogy több veszteséget képesek lennének elnyelni” – mondta Charles Bean, a London School of Economics professzora és a Bank of England volt, monetáris politikáért felelős alelnöke. Szerinte számos egyéb szabályozás is készült, aminek az volt a célja, hogy biztonságosabb legyen a bankrendszer, például számottevően javult a csődbe jutott bankokkal szembeni intézkedések szabályrendszere. „Ennek ellenére úgy gondolom, nyitott kérdés az, hogy ezek megfelelően tudnának-e kezelni egy olyan helyzetet, ha egy nagy, multinacionális bank csődbe megy. A szabályok már megvannak elméletileg, de még nem próbáltuk ki őket, így nem tudjuk, biztosan működnek-e” – véli a szakember.

Nyakunkon egy új válság

Lukáš Kovanda szerint jelenleg a legtöbb gondot a lakosság, a cégek és az államok növekvő eladósodása jelenti, ha ugyanis beüt egy következő válság, emiatt mindenki sokkal sebezhetőbb lesz. „Márpedig egy újabb válság kirobbanása korántsem tartozik a sci-fi kategóriájába. A legutóbbi válság nagyjából három évvel azt követően robbant ki, hogy az amerikai jegybank megkezdte a kamatemelést. Most újra itt tartunk, a korábbi csökkentést követően nagyjából három éve láttak hozzá újra a kamatemeléshez” – tette hozzá Karpiš. „Ma nagyjából hasonló helyzetben vagyunk, mint 2008-ban, és nem gondolom, hogy tanultunk a korábbi válságból, hiszen hasonló hibákat követünk el, mint tíz évvel ezelőtt. Növekszik az eladósodottság, miközben megfeledkezünk a szükséges gazdasági reformokról” – vallja Ivana Molnárová, a Profesia.sk munkaügyi portál vezérigazgatója. Szerinte a nagy kérdés így nem az, hogy lesz-e egy újabb válság, vagy sem, hanem az, hogy mikor pukkan ki az újabb lufi. (mi, TASR, MTI, eTrend)