Titanic-szindróma

Mindig is izgatott, milyen mentalitás kellett ahhoz, hogy a múlt század harmincas éveiben hatalmon lévő európai politikusok ölbe tett kézzel nézzék, ahogy Adolf Hitler letarolja a szomszédos országokat. A szlovák kormányfőnek köszönhetően most erre is fény derült: Ficóhoz hasonlóan mindannyian Titanic-szindrómában szenvedtek.  A Titanic módosabb utasai nem kis összeget fizettek azért, hogy a hajón utazhassanak, ezért nem szívesen mondtak le a luxusról. Többségük akkor sem fogta fel rögtön, miről is van szó, amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, hiszen csupán egy enyhe rázkódást éreztek. Ha a katasztrófa csak a hajó egy részét érintette volna, ahol a kevésbé módosabb utasok voltak elszállásolva, vígan mulattak volna tovább, nem törődve az áldozatokkal, hiszen az egyéni érdek mindennél fontosabb. Hasonló logika alapján gondolkodik Robert Fico is, aki tegnap határozottan kijelentette, hogy Szlovákia elsősorban saját gazdasági érdekeit tartja szem előtt, így nem érthet egyet az Oroszország ellen irányuló uniós szankciókkal, mivel azok az ország gazdasági növekedését veszélyeztetik. Hogy Vlagyimir Putyin egy fasiszta típusú rezsimet épít Oroszországban, durván elnyomva minden ellenzéki hangot, és felkorbácsolja a legprimitívebb nacionalizmust? Hogy Oroszország az összes lehetséges nemzetközi egyezményt felrúgva egy szomszédos országot szaggat szét darabonként, Európát pedig a gázellátás leállításával zsarolja? Ficót ez nem izgatja. „Nincs igazságosság a nemzetközi politikában” – jelentette ki a kormányfő, felmentve az orosz vezetést az új hidegháború kirobbantásában játszott felelősség alól. Persze el kell ismerni, hogy Fico még nem ment olyan messzire, mint Orbán Viktor, aki egyenesen példaképének tekinti Putyint, és a saját kis szemétdombján építi ki a rendszerét.  Fico egyelőre – legalábbis a nyilatkozatai alapján – a Nyugat és Oroszország között próbál lavírozni, rendkívül ügyetlenül. Márpedig, ha olvasta volna a Bibliát, tudhatná, hogy „senki sem szolgálhat két úrnak”. Vagy határozottan kiáll a nyugati értékek mellett, vállalva az ezzel járó anyagi áldozatokat is, vagy követi Orbán példáját, szakítva a liberális demokráciával. Ez esetben azonban nem ártana eszébe juttatni egy következő bibliai idézetet: „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, mert eltapossák a lábukkal, és széttépnek titeket.”