Tiborc 2005

„És aki száz meg százezert rabol, / Bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített.” Tiborc panasza kötelező olvasmány, a XIX. század terméke, bár a darab pár száz évvel korábban játszódik. Mégis borsókázik a krónikás háta, mennyire időszerűvé válhat a mondat, amely hatalmi visszaélés és basáskodás okán hagyta el Tiborc száját. Készül a jövő évi büdzsé, nyilatkozatok sora lát napvilágot arról, mit sikerült itt-ott visszacsempészni, megszerezni, kibulizni. Senki nem botránkozik meg azon, hogy a képviselői különalkuk semmiben sem különböznek a korrupciótól, esetleg abban, hogy ezt a fajtát a tiszteltnek már nem nevezhető Házban jogszerűen űzik. A honatyák és a miniszterek úgy dobálóznak a 100-500 milliókkal és milliárdokkal, mintha esti kocsmai számlájukat boncolgatnák. 22 milliós pártadósságról pedig hallgatnak, 80 milliós váltót kell találni ahhoz, hogy a költségvetési pénzeket osztogató miniszter lelépjen, hétről hétre korrupciótól bűzlik a közügyek intézése. Idén 30 egynéhány milliárdnyi külföldi befektetési tőke jött az országba, de csak a KIA miatt vagy 20 milliárdot ígért el a kormányzat. Igaz, többéves szórásban. Érdekességként, a külföldi beruházókat korántsem ajnározó csehek a szlovák beruházások tízszeresét szerezték meg idén. Eközben azt halljuk, hogy a szuperprofitot termelő gáz- és villamos művek áremelést készít. A vállalkozás motivációja a profit, de ha nincs versenytárs, akkor a profitéhséget csak adminisztratív úton lehet csillapítani. Kétlem, hogy ezt a funkciót az állam jól látná el. A beteg- és nyugdíjbiztosítás távol van bármilyen biztosítástól, adó az a javából, a bankok profitját meg törvény garantálja, ha másként nem, akkor a jelzálogok állami támogatásával és a kisvállalkozók számlavezetési kötelezettségével. Ebben a környezetben tragikomikus, hogy a nyolcezer koronás adóhátralék már bűncselekmény január 1-jétől. Nyolcezres hátralékot bárki termelhet, elég egy nem kifizetett számla, egy visszavont megrendelés, kisvállalkozóéknál könnyen osztják az ilyet. S akkor az az állam, amely milliárdokat szór el fölöslegesen, s amelynek politikai elitje az elmúlt években többször nyolcezer koronával javította saját helyzetét havi lebontásban, képes olyan tisztességtelen normát megszavazni, amely kriminalizálja a kis adóst. Azon túl, hogy a több százmilliós adósokhoz nem nyúl évek óta, hogy a milliárdos adóhátralékot nem a negyedmillió kisvállalkozó teremtette meg, hanem a politikai alapon privatizált, majd elkótyavetyélt firmák, azon túl, hogy egy ilyen jogszabály olyan „tiborcos”, hogy kilóg a lóláb, még értelmetlen is. Mert az a szerencsétlen kisvállalkozó lehet későn, lehet hogy nem pontosan, de fizet adót, társadalombiztosítást. Ha bűnözővé teszik, elveszik a kenyerét, és a donorból a szociális háló kedvezményezettje lesz. Nos, aki ezt akarja, a közügyek gyakorlására teljesen alkalmatlan. Vagy csak sima, kisstílű gazember.