Területháború

A nemzetiek Rafael Rafaj-érdemrendes megmondóembere azon puffog rendkívül felháborodottan a posztban, hogy az új, nagyobb kisebbségi nyelvű helységnévtáblák micsoda hihetetlen pénzkidobást jelentenek, és különben is, a Híd micsoda pofátlan koalíciós partner, hogy erről nem is tárgyalt az SNS-szel és a Smerrel.

A „drága, felesleges, feszültségkeltő intézkedést” üvöltő sakálvokálhoz pedig csatlakozott Ján Podmanický (igen, az a Podmanický, aki utószót írt egy Jozef Tisóról szóló verseskötethez) és Juraj Blanár, a Smer alelnöke (igen, az a Blanár, akinek zsolnai megyefőnöksége idején valószínűleg másfél millió euróval áraztak túl két CT-berendezést). Igazán díszes társaság verődött össze, hogy kifütyülje a néhány négyzetcentiméterrel nagyobb kisebbségi nyelvű helységnévtáblákat.

Tényleg mindössze néhány négyzetcentiméterről van szó, ennyivel lettek nagyobbak a táblák. Aprócska, szimbolikus tér ez, amit egy minisztériumi rendelettel is lehet szabályozni, és ha a Híd nem sajtózza le a dolgot és a szlovák sajtó nem kapja fel, Hrnkóék tán észre sem veszik. Annyira természetes, senkinek sem ártó dolog ez, hogy aki ezen ilyen véresszájúan felháborodik, azt könnyű szívvel lehet eo ipso sovinisztának nevezni.
 

És ugyanitt roggyan meg Bugárék tézise a megváltozott Smerről és SNS-ről. Mert lehet, hogy Danko és Fico részben engedi az ilyen „kisebbségi fickándozásokat”, de mindezt nem azért, mert Bugár gatyamadzagján lógnak. Inkább azért, mert gyakorlatilag néhány négyzetcentiméterért cserébe lojalitást várhatnak, és sikerül újra és újra a Híd politikusainak szájába adni a mondatot: ennek a kormánynak nincs alternatívája, ebben a kormányban sokkal többet sikerült elérnünk, mint bármikor ezelőtt. És ez a Smer–SNS-tandem számára hihetetlenül jövedelmező politikai üzlet. De mindeközben a csahosokat Danko és Fico nem fogja vissza. Méghozzá azért, hogy Bugárék lássák, itt minden szimbolikus négyzetcentiméternek megvan az ára, kedvezmény pedig haveroknak sincs.

Ha ez egy megváltozott Smer és SNS lenne, akkor nem adnák ilyen drágán ezt a néhány négyzetcentit, ráadásul úgy, hogy a helységnévtáblák cseréje még csak nem is lesz azonnali, csak fokozatos. S a kétnyelvűség is csak „vagy lesz belőle valami, vagy nem” típusú, miniszteri rendelettel szabályozott lehetőség marad, nem pedig törvényi kötelesség. Mert az, hogy a kétnyelvűséget egy kristálytiszta törvény követelje meg a vegyesen lakott területeken, az élet minden területén, az a mai árfolyamon egyszerűen megfizethetetlen. Olyan, mint koldusnak a Cadillac. Ezért nem véletlen, hogy a Híd ezeket a dolgokat nem meri törvényi szinten megnyitni, és azt mondja, itt még nem tartunk – mert annak biztos bukás lenne a vége a „megváltozott” Smer és SNS miatt. De tartunk majd itt valaha?