Ostiában, Róma közelében olyasmit tapasztaltam, amit már jó ideje nem láttam. Mobil nélküli gyerekeket! Olyan iskolásokat, akiknek a kezében nem volt mobil! A strandra özönlöttek, kicsik és nagyok egyaránt. A tanárok is fürdőruhát vettek. Mindannyian együtt játszottak. Kicsit odébb a tanító nénik és a nevelők is ugyanezt tették az óvodásokkal.
Tele a mobil, üres a szív
Amikor az egyik kislányt, Vittoriát nem sikerült lecsendesíteni, nem nyomták a kezébe a táblagépet, és nem indítottak el neki mesét. Hanem eljátszották neki! Hirtelen az összes kisgyerek úgy ült a parton, mintha színházban lenne. És tapsoltak. Észre sem vettem, hirtelen egyáltalán nem zavart, hogy kiabálnak, visítanak, tombolnak. Csak feküdtem a nyugágyon, és hagytam, hogy a fülembe áramoljon az öröm. Ez volt a legpozitívabb rádió, amit valaha hallottam. A mobiltelefonok betiltására vonatkozó irányelveknél sokkal jobb az inspiráció. Legyünk egymás számára ok arra, hogy ne használjuk a mobilt! Nem tudom, hogy a tengeri levegő-e az oka, vagy a tanároknak köszönhető, de az olasz iskolások lenyűgöztek. Egész nap kibírták a „detoxot”. Onnantól kezdve én is mobiltelefon nélkül jártam a strandra. Néha kicsit nehezemre esett a szobámban hagyni, különösen akkor, amikor arra gondoltam: vajon ki írhat nekem, mit hagytam ki, miről maradtam le. A tenger zúgása mindig elűzte a nyugtalanságomat. Ez volt a legfőbb előny: a szabadság, amely bizonytalanul kopogtatott a lelkemen. Élveztem minden pillanatát! Nem is tudom, mennyi idő telt el így – nem volt szükség semmi másra. Csak mi ketten: én és a mérhetetlen szabadság.
Próbálják ki önök is! Ha elmennek nyaralni, próbáljanak meg teljesen felszabadulni! Tegyük félre pár napra a saját egónkat, a folyamatos teljesítménykényszerünket és a fontoskodást! És a mobilokat... És ehhez nem kell drága üdülőhelyre utazni. Nem az a lényeg, hová megyünk, vagy hogy honnan és mi elől menekülünk. Amíg nem találjuk meg a belső békét, ugyanolyan fáradtan és kimerülten térünk vissza. A fényképekkel, videókkal és üzenetekkel megtelt mobil már régóta nem a boldogság záloga. Annál sokkal fontosabb az elégedett szív. Abban kellene elraktároznunk az élményeinket.
Zuza barátnőm kért tőlem egy fotót Ostiából. Nem kapott egyet sem. Már tudja, miért. A boldog embernek nem kell senkit meggyőznie a boldogságról. Ő a boldogságot egyszerűen csak megéli. Mindenki megérdemli a pihenést. Néha a szó szoros értelmében ki kell kapcsolódni...
A szerző a Plus 7 dní munkatársa
Ezt olvasta már ?
Nem megfelelő a hozzászólás?
A szabályokat sértő hozzászólás jelentéséhez jelentkezzen be, vagy töltse ki az űrlapot.Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.