Tavaszi békavonulás

„Ha a békák kis békát akarnak, akkor a hímbéka felmászik a nősténybéka hátára” – mondja a tízéves forma nebuló ragyogó arccal. Szemmel láthatóan elégedett, hogy ilyen profánul szemléltetni tudja a fajfenntartás elméletét (miközben okos felnőttek azon vitatkoznak, kell-e az iskolában szexuális nevelés).

Az Oláhpatak nevű, észak-gömöri falucskában, ahová a televízió is kiszállt békanézőbe, ugyanis rájöttek, hogyan kell profitálni a varangyok vonulásából. Elég a környezetvédelmi minisztériumhoz fordulni némi támogatásért, kikotorni egy kis tavacskát a békák vonulásának útjába, hogy ne menjenek az országútra a gépkocsik kerekei alá, és két legyet ütnek egy csapásra: megmentik a varangyokat és némi pénzmaghoz jutnak. Mi több, szexuális nevelést prezentálnak a felnövekvő nemzedék számára. Mire képes egy kis furfang! Amiből Gömörben évszázadokon keresztül nem voltak híjával, csak a mai nagy tespedésben tűnik hiánycikknek.

Mellesleg ugyanebben a községben született Andrássy Gyula gróf, az egykori magyar miniszterelnök, akit a császár előbb jelképesen felakasztatott, de később külügyminisztere lett a Monarchiának. Az oláhpataki ősi kastély építészeti értéke ugyan csekély, hiszen a felismerhetetlenségig átépítették, ám ez az oláhpataki atyafiakat nem akadályozta meg abban, hogy ebből is pénzt csináljanak: Sapard-támogatással felújítják az Andrássyak fészkét, miközben a milliókból a falunak is csurran-cseppen valami.

A békáknak és az Andrássyaknak természetesen nem sok közük van egymáshoz. A két eset csak azért példaértékű, mert arról szól, hogy a mai ínséges világban az marad talpon, akinek van sütnivalója. A békák pedig, mit sem sejtve az egészből, a természet szavának engedelmeskedve, szerelmesen vonulnak. Egyesével, párosával, csoportosan. Ha valakinek politikai asszociációk jutnak erről is az eszébe, annak beteg az agya. A béka nem azonos a politika elvarázsolt királyfiával, és a miniszterelnökökkel ellentétben nem hazudik.