Társadalmi érdek mint kampányszöveg

A szlovákiai magyar össze nem fogásról lassan jegyzetantológiát lehetne kiadni, annyian írtak róla, ám az elmúlt napok eseményei miatt egy kommentár erejéig visszakanyarodnánk a témához.

Zajlanak ugyanis a listaállítások, ennek apropóján pedig – szólamok szintjén – ismét felbukkant a téma. Az MKP jelöltjeinek múlt szombati bemutatásakor új narratívát is felvázolt, miszerint ők az összefogás listáját kínálják, amelyre mindenki felfért – konkrétan három kis csoportosulás –, akiben volt hajlandóság a megegyezésre. Ez az olvasat meglehetősen izzadtságszagúnak tűnik, mivel a 150 hely alig tizedét kapták „importjelöltek”, az egyik „mozgalom” pedig egy mindenevő politikai showman csoportosulása.

Erre a Hídnak is reagálnia kellett, így gyorsan előhúzott a szekrényből egy regionális politikai hullát, az MKP egykori komáromi erős emberét, aki nem került fel Berényiék listájára – állításuk szerint azért, mert a tavalyi önkormányzati választásokon együttműködött a Híddal. Gyorsan felajánlottak neki egy helyet a saját listájukon, amit ő szépen megköszönt és nyomban elutasított.

A történet két szépséghibája, hogy a pártembert az MKP totális komáromi veresége miatt tolták háttérbe, illetve már féléves sztori, hogy nem kerül fel a jelöltlistára. A Híd teátrális gesztusának igazi célja az MKP-s narratíva megtörése volt: nem igaz, hogy az MKP akarta az összefogást, kiebrudalt egy korábban velünk közösködő embert, akivel mi szolidaritást vállaltunk.

A fenti események két dologra mutatnak rá. Egyrészt arra, hogy a parciális, épp aktuális pártérdek mindig többet ér a választói elvárásnál és a társadalmi érdeknél. Az MKP vezetősége például két éve még ott tett be a „gombaszögi fiataloknak”, ahol csak lehetett, mivel egy független rendezvényt szerveztek, ám az 5%-ot alulról nyaldosó támogatottság miatt gyorsan kibékültek velük és listára hívták őket, Fiatal Függetlenek néven.

A Híd pedig, mivel az erősebb pozíciójában van, már jó előre, még tavaly decemberben kijelentette: meg sem próbál a magyar–magyar kiegyezésre törekedni, külön indul és kész.

A másik fontos dolog, amire a két párt minapi lépései és kijelentései rámutatnak, hogy maguk is tisztában vannak vele: a választók tömegei valóban nem megosztottságot, hanem együttműködést akarnak. Nem véletlen az MKP-s „összefogás listája” kampányszöveg. Ezt már a Hídban is látják, ahol az egy évvel ezelőtti döntés után a komáromi választási eredményt ürügyként felhasználva azt hangoztatták: nincs is valódi igény az összefogásra. Pedig a pártok által kibocsátott jelek szerint van. Ha nem lenne, akkor nem ügyelnének ennyire a „nem miattunk nincs egyezség” látszatára, egyenesen megmondanák, hogy nem kérnek belőle. A gond csak az, hogy 2016-ra is csak az egymásra mutogatás marad.

Nesze neked választói akarat!