Tanulás, fejlesztés

A minap a szemem elé került egy cikk a gyerekek nyári tanulásáról, és rájöttem, hogy ez tőlem nagyon idegen. Tanuljon-e a gyerek a nyári szünetben? Mit csinált a tanévben? Júliusban és augusztusban is könyvek és munkafüzetek felett ül a szülővel?

Vannak megjegyzések, amelyek amellett érvelnek, hogy szükségszerű a szinten tartás, a másik oldal azt képviseli, hogy felesleges, hiszen úgyis tanult eleget. Nehéz eldönteni, igazságot tenni, tán nem is kell... Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy nem kell tanulni akkor, ha otthon megfelelően foglalkoznak a gyerekkel nyáron, készségeket és képességeket fejlesztve?

A szakemberek azt mondják, főleg alsó tagozatos korban szükséges az írás, olvasás és számolás fejlesztése a nyári szünetben, hogy a szeptemberi kezdés ne legyen nehéz és ismétléssel teli. Emlékszem, egy nyáron volt kötelező olvasmányom, de az már felső tagozaton, naponta 1-2 oldalt olvastam el. Arra nem emlékszem, hogy kötelező írással, vagy matematikai példák megoldásával telt volna a nap (lehet, csak homályosak az emlékek). Az viszont tisztán megvan, hogy a szünidő alatt szüleim és nagyszüleim bevontak a mindennapi életbe, ahol ezeket a „dolgokat” alkalmazni kellett, s bizony nem voltam lemaradva szeptemberbe. Nagyanyámmal, mikor épp náluk nyaraltam, nem volt olyan este, hogy ne kezdtünk volna monopolyzni (számtan minden mennyiségben). Alig értettem a játék lényegét, de órákig játszottunk. Rajzolás, legózás, gyurmázás, főzés, sütés és minden egyéb jelen volt a nyári létben.

A világ megváltozott és a szülői lét is. Úgy gondolom, nem a nyári tanulás a központi lényeg, hanem a minőségi foglalkozás a gyerekünkkel. Rengeteg szülő ezt tanév közben sem teszi meg, nem hogy nyáron. Ez nem feltétlen hanyagság, a legtöbb esetben inkább a rohanás, a két munkahely és az örökös fáradtság. Nem mindenhol marad kapacitás a gyerekkel való foglalkozásra az „eltartás” mellett. Ördögi kör ugyan, de nehéz ilyenkor megkeresni, ki a hibás, inkább nem is kell. Pusztán az a lényeg, hogy ha figyelünk a gyerek mindennapi tevékenységére, bevonjuk a teendőkbe és kamatoztatjuk vele mindazt, amit elsajátított, akkor elkerülhető a munkafüzetek és matekpéldák tömkelege a nyári szünetben. Ugyanazt a hatást érjük el, ha leírunk neki 10-20 példát összeadással és kivonással, mondjuk 1-től 10-ig, vagy nekiállunk megsütni egy piskótatekercset. A sütésnél is számolhatja a tojásokat, a lekvárt kanalazva és akár a csokit kockázva, amit majd megolvasztunk. (Természetesen olyan helyen, ahol fellépett egyfajta tanulási nehézség a gyereknél és a tanév alatt is a gyógypedagógus segítségére szorul, ott más a helyzet. Ezt speciális esetnek nevezhetjük.)

Egyes helyeken nagy átok a telefon és a tablet. A gyerkőc asztalhoz ülve is azt nyomja, mert a szüleitől is ezt látja. Magamnak is megálljt kell parancsolni sokszor, hogy ne oldjam fel, miközben lapátolom az ebédet. Étkezés közben dobjuk el (pfuj technika), egymással foglalkozzunk. Nyáron, ha nincs iskola, ne ezeket az eszközöket válasszuk, hogy lekössük gyerekünket (akkor már egy kicsit nyertünk).

Nem lehet igazságot tenni, mindenki másként neveli a gyerekét. Van, aki a nyári tanulásra esküszik, egyesek a táboroztatásra, mások próbálják mindenhová magukkal vinni, hogy minél többet tapasztaljon. Egy biztos, ha a gyerek tanul a nyári szünetben, nem kerül hátrányba, ha viszont nem, akkor illő vele többet foglalkozni.

Aki foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy a gyereke tanuljon nyáron, hogy a következő évben jobb legyen a bizonyítványa, olvassa el Kosztolányi Dezső Fürdés című novelláját.