TALLÓSI BÉLA

Irigylem is meg nem is a fiatalokat. Irigylem, hogy előttük az élet. De szánom is őket, mert oda se rántanak rá, s ugyanabba a csapdába esnek, mint egykor az exfiatalok – hadd ne kelljen kimondani, hogy az idősek. Előttük szintén ott volt az élet, de nem törődtek vele. Ezért ma azon szánakoznak, hogy lehetne még három foggal több, két híddal és pár milligramm amalgámmal kevesebb a szájüregükben, ha annak idején, amikor harminckét ragyogó fehér foggal mosolyogtak a világra, többet törődtek volna azok épségével. De mit foglalkoztak akkor még olyan piti dolgokkal, mint a pH-érték és a mészvesztés. A hexensusszukat kenegetve és a vesegörcsöktől szűkölve is csak sóhajtoznak: ha annak idején a divat miatt nem vetik el a réteges öltözködést, és nem köldökig érő szitapólót viseltek volna, exfiatalon nem kellene három lábon közlekedniük, azt se tudnák, mi a könyökmankó. Exfiatalon az ember a burjánzó melanomáktól is visszariad, s (mű)fogát szíva gondol arra: visszafogottabb lehetett volna, amikor nyaranta a világ összes napfényét a bőrén akarta érezni, hogy bronzszobor hasonmásként csillogtathassa-villogtathassa teste szépségét. Ám virulóban, amikor mindenki csak a külsőre ad és figyel, ugyan kit kényszerítene árnyékba az a riasztó tény, hogy a nap tizenöt perc alatt annyi energiát sugároz a földre, mint amennyit az emberiség – bármely formában – egy teljes év alatt fogyaszt el. Ezen morfondírozom, ahogy nézegetem, mit hozott a nyári tinidivat. Minimálisan öltöztet csak a ruha: a kart, combot, hasat láttatni engedő ruhaneműk a menők. A szabadon hagyott bőrfelületet viszont gazdagon díszítik olyan fantáziadús tetkók, amelyeknek a sixtusi kápolna freskói a nyomukba se érnek. Ezt még feltűnőbbé téve, a testet fúrják, faragják, lyuggatják keresztbe-kasul, hogy húsba vágó testékszerekkel pikkelyezzék a formás idomokat tetőtől talpig. Ehhez jönnek a szájkiegészítők, a fogékszerek. Újabban már a szemékszer is hódít. Nem lepődnék meg, ha a jövő nyár slágere a hímzett bőr lenne: arany- és ezüstszálas matyóhímzés a kézfejen. Hiszen bármilyen őrület jöhet. Mert a szépségért, a feltűnésért mindent. Hiába az óvás: fiatalon mindenki azt gondolja, a testem az én testem. S mindenkinek a maga teste bánja, hogyan bánik vele.