Születőben az új arab modernitás

A nyugati és iszlám világ között meghirdetett háború nem sorsszerű, és a radikális iszlámmal szemben új arab modernitás van születőben – vélik francia és arab gondolkodók. A Le Figaro beszámolt Alexandre Adler külpolitikai szakértő az iszlám világon belüli konfliktusokról tartott előadásáról, amelyen az amerikai Samuel Huntingtonnak a civilizációk összecsapásáról szóló elméletét vitatta.

„A muzulmán világot úgy hatja át a halál ösztöne, mint Európát a fasizmus korában, de a radikális iszlám a fasizmushoz hasonlóan ellenmérget termel” – mondta a francia politológus. Véleménye szerint a nyugati és a muzulmán világ között meghirdetett háború nem végzetszerű, ha a Nyugat hajlandó lesz a fundamentalizmus elleni modernitást segíteni. Érzése szerint Marokkótól Malajziáig valamennyi muzulmán országban léteznek „pozitív erők”, amelyekből a külpolitikai szakértő a „hiteles demokráciával” rendelkező Törökországot és az iráni síiták mozgalmának újjászületését emelte ki. A politológus úgy véli, az arab nacionalizmus szétesése a síita mozgalmak erősödéséhez vezethet Irakban is. Adler szerint a világiasság és a spiritualizmus szétválasztása folyik a muzulmán világban, amelynek demokratizálását segítenie kell.

A Le Nouvel Observateur című folyóiratban Faruk Mardam-Bej szíriai muzulmán és Elias Szanbar palesztin keresztény gondolkodó beszélt arról, hogy arab önazonosságának semmi köze vallási és politikai hovatartozásához. Arabnak lenni számukra olyan, mint franciaként vagy olaszként európainak lenni, és szerintük az örök és egységes arab identitás gondolata képtelenség. Az iszlám aranykora, amit a fundamentalisták szeretnének visszaállítani, véleményük szerint soha nem létezett, és az annak nevében meghirdetett politika katasztrófához vezet.

A világias arab kultúra bukását több történelmi okra vezetik vissza. Az első az Oszmán Birodalommal való szakítás volt öt évszázados uralom után. A másik történelmi tragédia érzésük szerint a térség brit és francia dominanciája alatt következett be, s a törökök után a nyugatiak által is elárulva és manipulálva érezték magukat az arabok. Ebből az érzésből született az a kettősség, a függetlenség és egység vállalása, amely az arab nacionalizmusra jellemző volt. De a legszörnyűbb manipulációt az 1967-es háború okozta, ugyanis azóta a palesztin kérdést használja alibiként személyes célokra a régió valamennyi diktatúrája – hangsúlyozzák az arab értelmiségiek. Egyetértenek abban, hogy a fundamentalizmussal szemben új arab gondolkodás van születőben, amelynek az a lényege, hogy az araboknak közös érdekeik, és nem testvéri összetartozásuk miatt kell összefogniuk. Véleményük szerint az araboknak elsősorban önmagukba kell nézniük, és el kell fogadniuk, hogy nem egy etnikai vagy vallási csoporthoz tartoznak, hanem állampolgárok. Az arab világnak meg kell szabadulnia frusztrációjától, hogy ne egy dicsőséges múlt visszaállításának álmában fejezze ki tehetetlen dühét, s az egyéni szabadságjogokat helyezze előtérbe. Az arab világ válaszút előtt áll: vagy teljesen magába fordul, vagy a demokráciát választja.