Szombathy: Kampánypamacsok és füstbombák

Éppen ezért, ezek ellenében a hír az úszás hatalmas egyéniségének visszavonulása: Gyurta Dániel olimpiai bajnok befejezte, nem versenyez tovább a fiatalember, aki az egész országot képes volt örömkönnyekben összefogni, visszajönni a mélyből a csúcsra, és másfél évtizedig a közelében maradni. Nagy egyéniség és példakép, lehet még küldetése. 

Na de a kampány, mert mégis, mert nem szabadulhatunk, nagy a tét. Nagypénteken kinyitom a legnagyobb magyarországi hírportált, kora délelőtt a szalagcímek: „Dobrev: A választás után nemcsak Tiborcz megy börtönbe”, „Halálbüntetést kértek az ellenzékiekre Németh Szilárdtól”. Mindenki dramatizál, a hisztéria szériatartozék, de a plakáterdőkben járva nem azt érezni, mintha Fidesz-diktatúra telepedne vizuálisan Magyarországra: harsog a Jobbik az utcákon, erősen jelen van az LMP, él a baloldal is, versenyszagot érezni a levegőben. 

A jelszavakból kirajzolódik a húsvét utáni vasárnap szavazói döntésének két fő alakja: a Tolvaj és a Bevándorló. 
 

Nagypéntek. Beütöm a keresőbe a „Kálvária” szót, első helyen egy pizzéria oldalát dobja fel a gép. Húsvétkor húsvét a nemzetközi esemény, a hírek közül pedig megüti a szemem egy: érzéketlen és elavult szemlélet miatt tombol a német netes közvélemény, miután az új belügyminiszter, Horst Seehofer kabinetjének fotója kikerült a minisztérium honlapjára, s azon kizárólag öltönyös fehér középkorú férfiak feszítenek, se nő, se szín; a képet ijedtükben először leszedték – majd újra kirakták. „Éreztem, hogy Európa halálra ítéli magát önnön őrülete által” – írja Stefan Zweig A tegnap világában. Másként és mégis: ugyanúgy igaz lehet ez a holnap világára is.

SZOMBATHY PÁL
publicista