Szlovákia talán még nem veszett el

Két neves szlovákiai művész, Dorota Nvotová és Oskar Rózsa megosztotta Szlovákiát. A nő kritizálta a férfi t. Az utóbbi kritizálta az előbbit. Mindketten a saját táboruk élére álltak, dühös szavakat szórtak egymásra. Elgondolkodtató, hogy milyen mély gödör rejlik az ember legbelső bugyrában.

A legújabb fejlemény: Dorota bocsánatot kért Oskartól. Oskar is bocsánatot kért Dorotától. A művészlelkek tudják, hogyan kell fokozni a feszültséget és túlzásokba esni. Érzékenyek. Túlságosan szenzibilisek. És ez így van jól. Köszönet illeti őket ezért. Kell valaki a közéletben, aki nem fél, és kimondja, amit ki kell mondani a kritikus pillanatokban.

Mindkét zenész most valami még fontosabb dolgot mutatott meg, amit joggal várunk el a közszereplőktől: ha túllőnek a célon, képesek az önreflexióra, és ki tudják mondani: „Sajnálom. Bocsáss meg.” Ezzel a cselekedetükkel példaképekké válnak.

Szlovákia még nem veszett el. Dorotának és Oskarnak köszönhetően az ország még mindig képes szégyenkezni. Advent idején ez a legjobb hír, amit csak kívánhattunk volna. Karácsony előtt még rendbe tehetnénk a kapcsolatainkat, hogy az ünnepeket emberként éljük meg. Békességben. Önmagunkkal és másokkal is megbékélve. A legjobb az lenne, ha nemcsak karácsonykor, hanem az évnek mind a 365 napján így lenne. Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy ne szeressük benne magunkat.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa