Szép új posztmodern világ

De bármi lenyelhető. Netanjahu, aki maga is autokrata irányba tendál, sok közös vonást talált Orbán féldemokráciájában. 

Hasonlóképpen Donald Trump amerikai elnök is hatalmas pompával érkezett nemrégiben a lengyel fővárosba. Ő sem a liberális demokrácia elkötelezett híve, nem törődik Merkellel vagy Macronnal mint az erős EU képviselőivel, amit üzleti logikája amúgy is inkább az USA vetélytársaként, mintsem partnereként értelmez. Sokkal inkább ért Kaczynski nyelvén, aki egy újabb lépéssel távolodott el a demokráciától azzal, hogy országában politikai befolyás alá vonta a bírói ágat. 

Trump támogatásáról biztosította a lengyeleket – az oroszokkal szemben is. Igen, azokkal az oroszokkal szemben, akikkel a választások előtt kokettált, amint arra legújabban az elnök fia és egy orosz ügyvédnő találkozásáról szóló információk is rámutattak. Hát lehet ezt érteni? Nem lehet. 
A populista és elvtelen politikusok egyszerűen nem tisztelnek semmi egyebet, csak saját érdekeiket, és ezért bármit képesek mondani. Úgy, ahogy egykoron Hitler szövetkezett Sztálinnal, hogy aztán egymás ellen forduljanak. Ma a zsidónak nem jelent gondot az antiszemita támogatása, s az oroszbarát az oroszoktól rettegőket biztosítja szimpátiáiról. Lengyelországban az emberek kimentek az utcákra, és a helyzet még érdekes lesz. 

Mindez annak a jele, hogy a lengyelek nem hagyják szó nélkül, ha valakik a szabadságukat akarják korlátozni. 

Szlovákiában csend honol, azzal vigasztaljuk magunkat, hogy jobban állunk a magyaroknál, lengyeleknél, s talán még a cseheknél is. Nyugati szomszédunknál éppen a burkinis strandolás égető problémáját oldják, s meglehet, hogy Zeman elnök és Andrej Babiš nemsokára megkezdi a visegrádi térség orosz provinciává fordításának új fejezetét. Vajon mi is kimennénk az utcára, ha rosszra fordulnának a dolgok? S nem elég rosszak már most is? Vagy a java még csak most következik? És végeredményben nem mindegy ebben az új posztmodern világban?