Szemelvények Erdő Pétertől: mindenütt kisebbség a gyakorló katolikus hívek közössége

„...a püspöki karoknak újabban jelentős szerepük van az egyház és az állam közti kapcsolatokban. Jogosultak bizonyos normatív egyezségek megkötésére is az államokkal, de részt vehetnek a Szentszék megítélése szerinti módon és mértékben a nemzetközi megállapodások előkészítésében is. Ugyanakkor jelentős szervezői lehetőségeik és feladataik is vannak az állam és egyház közötti kapcsolatok számos olyan vonatkozásában, amely a napi közigazgatási gyakorlat vagy az informális kapcsolatok része. Mindezen tevékenységeik során a püspöki karokat nem vezetheti a jelentőségük fokozására és növekedésükre irányuló automatikus törekvés, hanem a szolgálat és a szerves egyházi közösség, a communio logikája szerint kell eljárniuk.”

(A püspöki kar szerepe a modern államban című tanulmány a Vigilia 1998/1. számában)

* * *

„Az egykori keresztény államiságról ma már semmiképpen sem beszélhetünk, hiszen az állam alkotmányjogi szempontból semleges. Ez azonban nem jelenti azt, hogy érdektelenséget tanúsíthat a vallási meggyőződéssel, illetve a vallással mint örökséggel szemben. A keresztény Európával kapcsolatban – s ez érvényes a keresztény nemzetre is – a közelmúltban lezajlott európai püspöki szinóduson a következő kép rajzolódott ki: Európában ma már szinte mindenütt kisebbségként, a társadalmi gyöngeség pozíciójában éli meg magát a gyakorló katolikus hívek közössége. Ez a pozíció arra ösztönöz bennünket, hogy komolyan vegyük küldetésünket és feladatunkat. Eszerint Magyarországon sem mondható rossznak a kereszténység helyzete.”

(Interjú az Új Emberben 1999 novemberében)

* * *

„...éppen a különböző népek és kultúrák találkozása mutatja meg, hogy milyen sokféle módon lehet hitünket elfogadni és megélni, és keresztényként szembenézni korunk problémáival. A jogos kulturális sokféleségnek ez a megtapasztalása magán a keresztény életszemléleten belül, összekapcsol bennünket Krisztus személyével és mindazokkal, akik testvéreink a hitben. Ez a konkrét szeretet az, amire ma a világnak annyira szüksége van. Ez a keresztény testvériség segít, hogy meghaladjunk sok olyan konfliktust, mely a nemzetek, az etnikai és társadalmi csoportok között merül fel, olyan ellenségeskedéseket, amelyek a szenvedésekkel terhelt múltból vagy néha éppen a jelenlegi igazságtalanságokból fakadnak. Szeretetünk Krisztus iránt megnyit bennünket a többi ember problémáinak megértésére. A szeretet türelmes, tiltja, hogy másokról elsietett, felületes módon alkossunk ítéletet. Kötelez bennünket, hogy próbáljuk megérteni a másikat, és így képesek legyünk arra, hogy segítsünk neki, és hogy elfogadjuk azt, ami az ő tapasztalatában értékes. Ez a szeretet megtanít bennünket arra is, hogy népek és kultúrák között nem létezik felsőbb- vagy alsóbbrendű, hanem az emberi értékeknek csak egyetlen mértéke van, magának Krisztusnak a személye, aki az igazság.”

(Előadás a római Pápai

Gergely Egyetemen 2001. december 9-én)