Szellem-vasút-állomás

Elnézést a kifejezésért, de vasútbuzi vagyok, ennek pozitív és negatív jeleivel együtt. Képes vagyok például egy eredeti Rocco mozdonyt vásárolni – na nem igazit, csak amolyan élethű modellt, húszezer forintért –, én vagyok az, aki órákat ácsorog a pozsonyi Főpályaudvar peronján és közben nem utazik sehová. Én vagyok az, akinek a szívét megdobogtatja egy V63-as MÁV mozdony látványa, nem is beszélve a 424-esről. A motoros vonatokat nem szeretem.

Ennek nagyon sok oka van, például én vagyok az, aki havonta kétszer a préri-expressznek csúfolt szerelvényen utazik Dunaszerdahely felé. Már a látványtól gutaütés kerülget, örülök, ha százhúsz perc zötykölődés után végre szilárd talajra lépek. Gyermekkoromból is van néhány furcsa élményem, általában a motoros vonat idétlen dudálására ébredtem fel. Ha ritkán látogatóba jött valaki, soha sem kellett az órát figyelnie. „Kilenc óra, most ment el a motorka” – és a tisztelt vendég felállt, leporolta a morzsákat a nadrágjáról és elbúcsúzott.

Néhány hete azonban a motorvonat búcsúzott el. Nem jár a Csángó Vágsellye és Negyed között, nem jár a Fapados Komárom és Gúta között. És mellesleg nem jár a vonat Bánóc és Nagykapos között. Milyen érdekes, tíz-tizenkét éve lehetett, hogy a körülbelül harminc kilométeres vonalat villamosították, motoros vonat helyett kaptunk végre igazit, olyan párnás ülésekkel, hogy a Timur és csapatában szereplő Tánya édesapja is megirigyelte volna. Ja persze, ősrégi Škoda mozdony húzta, de ez nem számít: két óra alatt, egy átszállással Kassán voltam. Most is a helyén van minden, sőt mindenki: állnak a szinte új szemaforok a villamosvezeték póznái mellett, állnak a váltókezelők a sínek mellett, sőt mi több, a nagykaposi vasútállomás teljes személyzete is bejár dolgozni, a jegypénztárosokkal együtt. Jegyet persze nem vásárol senki. A Zsolna és Rajecfürdő közötti vasútvonalon a napokban ismét megindult a személyszállítás, az egyik Pozsony környéki vonalon már korábban. Állítólag kiharcolták. Vonatot akartak, meg is kapták. Nagykaposon állítólag akarnak vonatot, nem kell már az ősrégi Škoda mozdonyos, párnás üléses, elég lenne egy motoros vonat is, bármilyen lassú, dudáljon annyit, amennyi csak jólesik, csak járjon.

A nagykaposi vasutasok várnak. A nagykaposi polgárok várnak. A haver már nem bír magával: azt akarja, vigyem haza Keletre, ahol szerinte minden olyan egzotikus.