Szekuláris elit kontra iszlámbarát kormánypárt

Nyolc hónappal pártja elsöprő választási győzelme után a „lenni vagy nem lenni” kérdésével néz szembe Törökország miniszterelnöke: az ankarai alkotmánybíróság befogadta a főügyész indítványát, és megvizsgálja: megfelel-e a valóságnak az az ügyészségi állítás, hogy az Igazság és Haladás Pártja (AKP) az ország iszlamizálására törekszik, és csapást akar mérni az állam és vallás szétválasztásának alapelvére.

Az alkotmánybíróság döntése, amelyet kivételesen egyhangúlag hozott meg a 11 bíró, az eszkalációját jelenti annak a régóta tartó viszálynak, amely szembeállítja az AKP-t és Törökország világi elitjéta tábornoki karral. Az utóbbi fél már évek óta azt veti a kormánypárt szemére, hogy iráni stílusú teokráciává akarja változtatni a szekularizált török államot.

Az EU, amely 2006-ban kezdett tárgyalásokat Ankarával az ország csatlakozásáról, értetlenséggel vegyes megrökönyödéssel reagált az alkotmánybíróság lépésére. Nem csak brüsszeli megfigyelők vélik úgy, hogy a körvonalazódó erőpróba idejére „jégre ke?rülhetnek” az Erdogan-kormány reformtervei. Márpedig ezek megvalósulása sorsdöntő Törökország Európához való közeledése szempontjából. Az isztambuli tőzsde és a török líra zuhanórepülésbe kezdett a hétfői hír nyomán. A legnagyobb török állampolgári szervezetek, köztük szakszervezetek és a munkaadók szövetsége, közös nyilatkozatban figyelmeztettek: az alkotmánybíróság döntése a politikai tábor további polarizálódását okozhatja. Kompromisszumok nélkül veszélybe kerül az ország gazdasági és politikai stabilitása.

A hétfői lépés horderejét az ARD televízió isztambuli tudósítója úgy érzékeltette: az AKP és Abdullah Gül államfő (aki a párt jelöltjeként nyerte el a tisztséget tavaly) bíróság elé citálása olyan, mintha Németországban a szövetségi ügyészség a nagy néppártok valamelyikét (CDU vagy SPD) akarná betiltatni, illetve Horst Köhler szövetségi elnököt kizárni a politikai életből.

Abdurrahman Yalcinkaya főügyészt, aki az alkotmánybíróságnak szóló beadványt írta, Ankarában az ellenzéki (és nacionalista) Köztársasági Néppárt (CHP) holdudvarához és így az ország régi szekuláris elitjéhez sorolják. A CHP nem hajlandó beletörődni a tavaly júliusi választásokon elszenvedett vereségébe (21 százalékos eredményt ért el, az AKP a leadott voksok 47 százalékát kapta). Az egykor szociáldemokrata elveket is valló CHP az utóbbi években fényévekre került a vele rokonszenvező Szocialista Internacionálétól, amely 2006-ban el is határolta magát a párttól.

Tavaly óta a CHP elkeseredett párharcot vív az AKP-val, támadásainak középpontjába a fejkendőviselet egyetemi engedélyezését állította. Azzal, hogy a kormány a közelmúltban engedélyezte a diáklányoknak a kendő viselését a felsőoktatási intézményekben, beengedte az iszlám egyik politikai jelképét az állami szférába – harsogta a „fejkendőtörvény” parlamenti elfogadása után a CHP, az alkotmánybírósággal fenyegetve meg Erdogan kormányfő pártját. A kérvény egyhangú befogadásával a taláros testület helyzeti előnyhöz juttatta a CHP-t.

Az AKP és a miniszterelnök politikai motivációt lát a betiltási kérvényben. Ezt látszik alátámasztani, hogy az ügyészség nem tett hasonló lépést az ellenzéki, nacionalista-jobboldali Nemzeti Akciópárt (MHP) ellen, noha annak képviselői az AKP-val szavazták meg a parlamentben a fejkendőtörvényt. Ha az alkotmánybíróság elfogadja a CHP álláspontját, a kormánypártra betiltás vár, legfőbb vezetőit évekre eltilthatják a politikai tevékenységtől. (Hasonló sorsra jutott bő egy évtizede az akkori kormányfő, Necmettin Erbakan és pártja, az AKP elődjének számító Refah.)