Szállodai diaszpóra, avagy afgánok Moszkvában

A múlt század 30-as és 40-es éveinek kommunista emigránsaihoz hasonlóan egy moszkvai szállodában „dekkolnak” a kilenc évvel ezelőtt megdöntött afganisztáni szovjetbarát rezsim prominensei, ám ideológiai munka helyett főleg adásvétellel foglalkoznak. A Nadzsibullah vezette afgán kormányzat 1992-es bukása után hívei közül mintegy 150 ezren menekültek a „nagy testvér” országába. Egyharmaduk Moszkvába, ám az orosz kormány csöppet sem lelkesedett értük: a birodalom időközben összeomlott, Afganisztán mint volt vazallus senkit nem érdekelt már. ĺgy aztán az afgánok amolyan megtűrt jövevényekként maradhattak csupán, menedékjog és papírok nélkül. Többségük alkalmi munkákból, kereskedésből tengeti magát, például a külvárosi szabadpiacokon – írja a Der Spiegel német lap. Egy ilyen piac ellen intéztek múlt kedden pogromszerű tá-madást orosz bőrfejűek: a helyi rendőrség futballhuligánoknak nevezte őket, az újságok többsége viszont az Orosz Nemzeti Egység nevű szélsőjobboldali, nacionalista szervezet híveinek. A piacon két halott és 30 súlyos sebesült maradt utánuk. Amikor a Bolsaja Juzsunszkaja utcára vonultak, hogy móresre tanítsák a „feketepofájúaknak” nevezett kaukázusi és afgán idegeneket, rendőrökbe ütköztek, akik riasztólövésekkel akadályozták meg, hogy bejussanak a Szevasztopol szállóba. Az afgán diaszpóra elitje él a szebb napokat látott hotel falai között. Köztük van 26 volt miniszter és miniszterhelyettes, tíz egykori tartományi kormányzó, 200 tábornok és 3000 tiszt. Politikai, gazdasági tervek, stratégiai elképzelések helyett a szálloda lakói jóval prózaibb dolgokkal foglalkoznak: minden szoba egy kis bazár, a kuncsaftok a folyosón sorakoznak. A kínálat nem távol-keleti bóvliból, hanem márkás európai és amerikai holmikból áll. Többségük persze hamisítvány, ám ez nemigen érdekli a vevőkört: fő, hogy az árak alacsonyak.

Az utóbbi hetek „hazai” eseményeiről persze a Szevasztopol lakói is tudnak: az, hogy egykori pártfogójuk, Moszkva a terrorellenes koalíció keretében a Nadzsibullah kormányzatát megdöntő mudzsáhidokkal, az emigránsok esküdt ellenségével fogott össze, a legtöbbjük számára megfoghatatlan. A „szállodai diaszpóra” feje, Gulam Mohammed, Konar tartomány egykori kormányzója bizonygatja: az Északi Szövetség és a tálibok semmiben nem különböznek. Az oroszok újsütetű fegyverbarátainak kezéhez is százezrek vére tapad, ezért soha többé nem juthatnak kormányzati szerephez. Igen ám, de akkor ki álljon 23 évi polgárháború után Afganisztán élére? „Mi vagyunk a nemzet elitje és utolsó reménye” – állítja Gulam, elhallgatva, hogy a moszkvai afgán emigráció időközben 15 rivalizáló csoportra szakadt. Az exkormányzó szerint Afganisztán népe külső segítség nélkül is fölkel majd, hogy elűzze a tálibokat és a mudzsáhidokat. Ehhez csak az kell, hogy Záhir Sah király hazatérjen, és ellenállásra szólítsa fel a népet. „Ebben az esetben magam is nyomban fegyvert ragadnék” – hangoztatja a Szevasztopol szálló negyedik emeletén lakozó egykori afgán kormányzó.