<p>Mivel elterjedt rólam, hogy megértően tudok hallgatni, ismerőseim szívesen osztják meg velem bajaikat. Szeretik, ha közben valaki nagyokat bólogat, mint az eperfa lombja, a monológ végén pedig mond néhány együttérző szót.</p>
Szakemberek dicsérete
A múltkor egy tanárként dolgozó volt egyetemi csoporttársam mesélte el lakásfelújításának történetét, amely még korántsem ért véget. Az átélt megpróbáltatások külsőleg és belsőleg is átformálták az egyébként stramm fiatalembert: karikás a szeme, borostás az arca és ingerülten csapkod, sőt káromkodik is, pedig alapvetően finom lélek. A megpróbáltatások három hónapja kezdődtek, akkor költözött a család a nagymamához. Azt remélték, az átmeneti kényelmetlenség kompenzálásaként igazi álomlakásban karácsonyozhatnak, mert addigra szakavatott kezek kicserélik a parkettát, az ajtókat, újjá varázsolják a fürdőszobát, bombabiztossá teszik az ablakokat, és a parányi balkonnak is új értelmet adnak. A feladattal elsőként megbízott cég alkalmazottai akkora bizalmat keltettek, hogy megérkezésük után fél órával már ki is lettek penderítve. Kolbász- és szalonnahéjak, papírzsebkendők és definiálhatatlan törmelék potyogott a zsebeikből, és azonnal szóvá tették az üdítő, a kávé és egyéb védőitalok hiányát, ami szerintük automatikusan jár. A második, sebtiben talált cég nem várt nehézségekre hivatkozva lassan, ám „bombabiztosan“ emelni kezdte árait, úgyhogy a család tőlük is érzékeny búcsút vett. A harmadik céget már egy ismerős ajánlotta, mondván, náluk is ők dolgoztak, olcsón és tűrhető eredménnyel. Azok végre beköltöztek a lakásba, napokig csak méricskéltek, hümmögtek, aztán komótosan munkához láttak. Pár nap múlva viszont már a megbízóval furikáztatták magukat a városban anyagbeszerzés céljából. Előfordult, hogy fúrófejek nélkül érkezett a mester, majd telefonált a kuncsaft munkahelyére, hogy ugyan már, ugorjon el a főnök úr a boltba, nincs messze. November közepén a csigatempó gyorsítása érdekében hol a háziúr, hol az asszony vett ki egy-egy szabadnapot, hogy személyes jelenlétével ösztönözze serényebb munkára a brigádot. A folyamatos hajcsárkodásnak köszönhetően sikerült elérni, hogy a munkások érkezés után ne menjenek el azonnal reggelizni a közeli bisztróba. Rászoktatták őket, hogy mindig legyen náluk parkettaragasztó és szigetelőszalag. Aztán az emberek egyszer csak váratlanul összepakoltak, mondván, készen volnának, kérik a fizetséget. A családfő üveges szemekkel tekintett széjjel: olyan volt a lakás, mint egy közép-hatótávolságú rakéta becsapódása után. Hja, kérem, az nincs a szerződésben, hogy össze is csavarozzuk az ablakokat - vonogatta a vállát az egyik szaki. A bejárati ajtó alatt ráadásul besüvít a szél, az új parketta pedig púposodik. A család jelenleg perben áll a céggel. És a dolgok állása alapján nem biztos, hogy megnyeri...
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.10.
A társadalmat is konszolidálni kell
2024. 10.09.
Szövetség: kis lépések előre
2024. 10.09.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.