Szaddám szörnyű gyerekkora

A Guardian brit lap Dr. Jerrold Post pszichiátert, mint az amerikai kormány egyik gyakran meghallgatott tanácsadóját mutatja be, aki nem mellékesen a CIA magas rangú tisztviselője volt. Dr. Post ma már nyugdíjas, de még rendel, egyrészt pácienseket kezel, másrészt olyan emberek személyiségrajzát vázolja fel, akikkel bár soha nem találkozott, de beható kutatások nyomán sokat tud róluk.

Szaddám Huszein gyerekkoráról a következőket mondja: Mialatt Szaddám Huszein édesanyja terhes volt vele, meghalt a férje. Az anya öngyilkos akart lenni, illetve abortálni szeretett volna. Egy iraki zsidó család akadályozta meg ebben, Ők most Izraelben élnek, és nyilván azt gondolják magukról, hogy a Gondviselés gúnyt űzött belőlük. Persze nem szeretnének nyilvánosság elé lépni a hajdani kedvességük történetével.

Subha, az anya nem tudott szembenézni újszülött gyermekével, ezért megkérte saját bátyját, hogy nevelje a kis Szaddámot.

Amikor a kisgyerek visszakerült anyjához, a helyzete nem lett jobb. Subha megint férjhez ment és hagyta, hogy az ura durván bánjon a kis Szaddámmal.

A mostohaapa fizikai és pszichikai szempontból is igen durván bánt vele. Ez, valamint az a körülmény, hogy az édesanyja elutasította magától, mély nyomokat hagyott Szaddám Huszein önbecsülésén.

Ilyen traumák után sokan depresszióba zuhannak, és kilátástalannak látják az életüket. De a trauma hatása lehet ellenkező irányú is: az ember dicsőségre vágyik, így próbálja kompenzálni a sérülését – állítja Post. Ezeket a vágyakat a nagybácsi táplálta benne, amikor Szaddám nyolc éves korában elmenekült nevelőapjától, és édesanyja bátyjánál keresett menedéket. Khairalla bácsi megkeseredett ember volt. Az élete azután omlott össze, hogy részt vett a brit fennhatóság elleni náci felkelésben. Ő mondta a kis Huszeinnek, hogy kövesse a legendás hősnek, Babilon királyának, Nabukodonozornak a példáját, és kövesse Szaladin szultán útját, aki visszahódította Jeruzsálemet az iszlám számára, elkergetve a kereszteseket. Amikor Huszein középiskolás lett, Nasszer, az ötvenes évek nacionalista egyiptomi vezetője iránti rajongásban égett.

Ahogy Szaddám intrikával és merényletekkel eljutott a csúcsra, lassan maga is elhitte, hogy ő örökölte a mitikus hős szerepét. És ez a hit gyökeret vert a megfélemlített talpnyalókból álló környezetében is. Ez alakította ki legveszélyesebb politikusi vonását: a gyűlölködő nárcizmust – állítja Post. Szerinte ez a fajta személyiségtorzulás az együttérzés teljes hiányában nyilvánul meg, továbbá üldözési mániában, valamint abban, hogy az ilyen ember kész rá, hogy bármikor erőszakos eszközhöz nyúljon céljai érdekében. Post állítja: bin Laden hasonló betegségben szenved.

Ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek őrültek. Mindketten racionálisan cselekszenek, a helyzetfelismerésüket azonban csökkenti, hogy csupa bólogató Jánossal vannak körülvéve. Ezért volt Huszein meglepve, amikor Kuvait lerohanása után szembe találta magát az egész világgal.

A pszichiáter szerint Szaddám soha nem fog lemondani a fegyvereiről, inkább megpróbálja ismét kijátszani az ellenőröket. A tömegpusztító fegyverek fontos elemei a saját magáról kialakított képnek, miszerint ő a világ egyik ura. „A nagyfiúknak nagy játékaik vannak. Nélkülük Szaddám semminek érezné magát” – magyarázza Post.

Ha veszélyben érzi hatalmát, fel fogja gyújtani az olajmezőket, aztán a vegyi és biológiai fegyvereihez nyúl – jövendöli a szakember. Ugyanakkor, ha nincs veszélyben, az iraki diktátor soha nem fogja terroristáknak kölcsönözni a fegyvereit. Ez ugyanis a teljes kontroll elvesztését jelentené.