Szabadságdózis a téren

A szociálisan alulkalibrált kelet- és észak-szlovákiai rétegek elszalasztották életük nagy lehetőségét. Nem szerveztek éhséglázadást, pedig minden rendőr Pozsonyban volt szerdán, csütörtökön és pénteken. Bankrablásból is csak egyre futotta. Ennél azért többet néztem ki a népből. Ha egy külföldi (történetesen nem Bushra vagy Putyinra gondoltam) a szlovák fővárosba látogatott a héten, azt gondolhatta, itt mindenki rendőr. Rendőr rendőr hegyén, rendőr rendőr hátán. Mesterlövészek a háztetőn, aligátorok az utcán – ez a mondat nagyon floridaira sikeredett, pedig ízig-vérig pozsonyi. (A Sme weboldalán órákig volt olvasható, hogy Pozsony utcáit aligátorok, elefántok, zsiráfok és egyéb állatfajták őrzik.)

Szóval, ötezer rendőr jutott húsz tüntetőre, vagyis 250 egyre. Ezt alaposan megszerveztük. De hova tűnt a sok terrorista és anti-globalista? Az első fajta leginkább arról nevezetes, hogy nem tudjuk, hol bujkál, tehát esetükben a kérdés költői. A második fajta azonban mindenhol ott van, ahol valami történik. Márpedig nem lehet nem eseménynek nevezni két ilyen világfi találkozóját. Egy igazi antiglobalista Putyin és Bush nevének hallatán beizgul. Kerestük a választ, aztán megtaláltuk: az antiglobalisták Ljubljanában voltak. Szlovánia, Szlovékia, egyre megy. Szerintünk. Mégis van előnye annak, ha egy országról azt se tudják, hol van, meg micsoda is valójában. Az a néhány tüntető találta meg végül Pozsonyt, aki valószínűleg itt is született. Vérszegény kis tiltakozás volt, pontosan olyan, mint mondjuk Bush és Dzurinda beszéde a külföldieknek kimondhatatlan Hviezdoslav téren. Akkora dózist kaptunk a „szabadság” szóból Bushtól, hogy ha egészségre ártalmas lenne a szó, az egész tér halott.

Hiába hallózik a világsajtó arról, hogy új hidegháború kezdődött Pozsonyban, én semmit sem éreztem ebből, persze nem is vettem részt a tárgyalásokon, amiért kicsit neheztelek is Condoleezzára. Ezek ketten, mármint Push–Butyin szimbiózisban élnek. Mindegyiknek szüksége van a másikra, hogy meg tudja tartani hatalmát. Kicsit mutogatnak egymásra, hazamennek, és mindkettő beleveti magát a háborúiba és az olajügyeibe. De a népnek a cirkuszra szüksége van. Még ha unalmas is.