Ne őrizgessünk sérelmeket, ne vakarjunk el sebeket, s ne múltba révedő életet éljünk!
Szabadság, Szelmenc...
A magyarlakta Kis- és Nagyszelmenc ikerfalu számára e „fajtestvériség” azt jelentette, hogy kettézárták az azóta széthullott Szovjetunió és a szintúgy megszűnt Csehszlovákia – nem hogy átjárhatatlan, hanem légmentesen záró vasfüggönyével.
Eltelt közel két emberöltő. A vasfüggönyhöz vezető nagyszelmenci főutcában tavaly megnyílt az Euro bár: a diktatúra múltán úgy érkezett meg az ikerfalu szlovákiai részébe a szabadság, hogy dohányozni már tilos, de vasfüggönyözni még szabad. Ám ez se így igaz, hiszen mindenki tudja, hogy az Európai Unió vasfüggönyöket nem tart fenn: 2004. május elseje óta a szelmenci határon nem vasfüggöny választja el a Keletet a Nyugattól, hanem aranyfüggöny a Nyugatot a Kelettől. Sok-sok európai és tengerentúli politikai fórum javasolta, hogy az ikerfalu országhatáráról távolítsák el a szögesdrót-kollekciót, és a szelmenci főutcában nyissanak határátkelőt. Szomorú, hogy mi, Duna menti országok, népek még szabadságunkban sem magunktól jövünk rá egy ilyen nyilvánvalóságra: előszobázni kell Brüsszelben, Washingtonban, s ha a nagyhatalmi ajánlás már megvan, akkor nyit Pozsony, felneszel Budapest. Kijev viszont még ma is hallgat. Három ország magyarjai, a szelmenci emberjogi anomália rendezésére onnan még várjuk az igent.
Ha célba jutva majd átszakítjuk a szelmenci sorompót, én arra fogok gondolni, mennyivel szebb lehetne e három ország nemzeteinek az élete, ha az emberséges megoldások érdekében nem kellene körbejárni a földgolyót, hanem helyben intéznénk dolgainkat.
A szerző író, újságíró; A kettézárt falu című könyv szerzője
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.