Szabadság, Szelmenc...

Ne őrizgessünk sérelmeket, ne vakarjunk el sebeket, s ne múltba révedő életet éljünk!

De mégse felejtsük el, hogy Vjacseszlav Molotov – aki még ismerte Lenint! – a fajelmélettel, jobb esetben „csak” pánszláv érveléssel indokolt, amikor a hányatott sorsú Kárpátalját a Szovjetunió bekebelezte: „Kárpátukrajna népe néprajzi jellegénél, nyelvénél, erkölcseinél és szokásainál, valamint történelmi sorsánál fogva az ukrán nép része volt s maradt. Közismert, milyen nagy volt régtől fogva az az óhajtása, hogy ismét egyesüljön ukrán fajtestvéreivel.” (Szabad Nép, 1945. július 1.)

A magyarlakta Kis- és Nagyszelmenc ikerfalu számára e „fajtestvériség” azt jelentette, hogy kettézárták az azóta széthullott Szovjetunió és a szintúgy megszűnt Csehszlovákia – nem hogy átjárhatatlan, hanem légmentesen záró vasfüggönyével.

Eltelt közel két emberöltő. A vasfüggönyhöz vezető nagyszelmenci főutcában tavaly megnyílt az Euro bár: a diktatúra múltán úgy érkezett meg az ikerfalu szlovákiai részébe a szabadság, hogy dohányozni már tilos, de vasfüggönyözni még szabad. Ám ez se így igaz, hiszen mindenki tudja, hogy az Európai Unió vasfüggönyöket nem tart fenn: 2004. május elseje óta a szelmenci határon nem vasfüggöny választja el a Keletet a Nyugattól, hanem aranyfüggöny a Nyugatot a Kelettől. Sok-sok európai és tengerentúli politikai fórum javasolta, hogy az ikerfalu országhatáráról távolítsák el a szögesdrót-kollekciót, és a szelmenci főutcában nyissanak határátkelőt. Szomorú, hogy mi, Duna menti országok, népek még szabadságunkban sem magunktól jövünk rá egy ilyen nyilvánvalóságra: előszobázni kell Brüsszelben, Washingtonban, s ha a nagyhatalmi ajánlás már megvan, akkor nyit Pozsony, felneszel Budapest. Kijev viszont még ma is hallgat. Három ország magyarjai, a szelmenci emberjogi anomália rendezésére onnan még várjuk az igent.

Ha célba jutva majd átszakítjuk a szelmenci sorompót, én arra fogok gondolni, mennyivel szebb lehetne e három ország nemzeteinek az élete, ha az emberséges megoldások érdekében nem kellene körbejárni a földgolyót, hanem helyben intéznénk dolgainkat.

A szerző író, újságíró; A kettézárt falu című könyv szerzője

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?