Strasbourgban, ha itthon nem

A nyitrai egyetemista megverésének számos ténye ismert – ebben nyilván közrejátszott a lap kiadójának döntése, amelynek eredménye az üggyel legtöbbet foglalkozó Vrabec Mária kolléganő riportkönyve. Ezért a részleteket ezúttal elhanyagolva nézzük meg, milyen elvi kérdésekben sikerült elégtelenre vizsgáznia a szlovák igazságszolgáltatásnak. Merthogy Lišpiccel ellentétbe azt gondoljuk, éppen a „politizáltság” miatt igenis ismerni akarjuk az igazságot.

Az igazságszolgáltatás mint az állam egyik legfontosabb feladata egyebek közt azért létezik, hogy az egyszerű, jogtisztelő polgárt védje azok ellen, akik a jog kereteit megsértve vétenek a közösség vagy konkrét embertársaik ellen. A Malina Hedvig feljelentését követő két hétben viszont az ötvenes évek gyakorlatát idéző módon a politikai élet legmagasabb szintű képviselőitől megkaptuk a büntetőeljárás eredményét: maga a belügyminiszter sajtótájékoztatót hívott össze, ahol közölte, hogy a feljelentő hazudik. Ha ez az állítás megalapozott lett volna, ha minden bizonyíték Malina Hevig ellen szólt volna, az ügy akkor is maximum egy kerületi nyomozóirodában zárul, nem a belügyi sajtón. Ez volt az a pillanat, amely miatt – és ne legyenek illúzióink – a rendőrség és az ügyészség alkalmazottai megkapták a követendő irányt, ezt a nézetet kell alátámasztani, punktum. Ugye, a tisztelt olvasó is tudja, az igazgató kétféle módon oszthatja a jutalmat: van, akinél azt keresi, miért adjon, és van, akinél azt, miért ne adjon. A belügyi sajtó üzenete hasonló volt. A csapásirány: egy kislány pofátlanul hazudik, és ezt bizonyítsátok be.

Csakhogy az igazságszolgáltatás így nem működhet. Még akkor sem, ha naivitásunkat levetkőzve elismerjük, a mindenkori hatalom komoly hatással van az igazságszolgáltatásra. Ennyire viszont nem lehet. Nem lehet, mert akkor az emberek hite, bizalma az állami szervekben oly módon is sérülhet, hogy kezükbe veszik az igazságszolgáltatást, ha már az állam nem védi meg őket, vagy, ha ez nem megy, akkor a bűnözőktől tartva tőlük várják – és kapják meg – a védelmet, de akkor maffiák irányítják az országot (lásd még: Cosa Nostra).

A Malina-ügy Strasbourgba kerül. Oda való. Egy állampolgár ellen összefogott az egész hatalmi gépezet. Nem törték meg, nem tették teljesen tönkre, amiből csak arra lehet következtetni, hogy a kisembernek is lehet nagy igazsága, ha nem hagyja magát. De ez az ügy már régen nem Malina Hedvigről és néhány renitens verekedőről szól. Nem is a rendőrségről, ügyészségről. Ez az ügy már a jogállami alapelvekről szól. Tehát mindannyiunkról.