Se háború, se béke

Két ellentétes folyamat zajlik jelenleg Irakban, az egyik látványosan, a másik a kulisszák mögött. Látványosan folytatódnak az öngyilkos merényletek és gerillaakciók, most már nemcsak az amerikai és brit, hanem minden külföldi katonaság és az ezekkel kollaboráló irakiak ellen is.

Ez utóbbi bizonyítja, hogy a merényletek mögött nemcsak a vallási fanatizmust és idegengyűlöletet kell keresni, hanem aktuálpolitikai célokat is: a másik, a háttérben zajló folyamat befolyásolását. Erről a folyamatról a nyilvánosság keveset tud, szinte lehetetlen eligazodni az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok áradatában. Az utóbbi hetek egyik legfontosabb változása az ENSZ szerepének amerikai megítélésével függ össze. Világossá vált, hogy a háborút el lehetett indítani és meg lehetett nyerni az ENSZ nélkül, de a békét a világszervezet mellőzésével az USA nem tudja megteremteni. Washingtonnak csöppet sem fűlik a foga ahhoz, hogy nagyobb szerepet adjon az ENSZ-nek, mégis erre kényszerül, nemcsak a szövetségesek nyomása miatt, hanem azért is, mert ezt akarják az iraki lakosság 65 százalékát kitevő síiták vallási vezetői. Mi több, Ali asz-Szisztáni nagyajatolláh egyenesen azt követeli, hogy ENSZ-határozat mondja ki az iraki választások időpontját. Ez volt ugyanis az egyik lényeges ütközőpont az amerikai–síita vitában. A nagyajatolláh csak azután hagyott fel a mielőbbi választások megtartásának követelésével, hogy nem egészen két hete Kofi Annan ENSZ-főtitkár saját szakértőinek jelentése alapján közölte: június 30-ig, a hatalomátadás amerikaiak által kitűzött időpontjáig lehetetlen a választások megrendezése. Körvonalazódik az egyetértés abban, hogy az év vége vagy a jövő év eleje jöhet számításba. Ettől még az amerikaiak számos kompetenciát átruháznak júniusban az iraki civil közigazgatásra, csak még azt nem tudni pontosan, hogy kire. Az ideiglenes kormányzótanács számos iraki erő számára azért elfogadhatatlan, mert az amerikaiak ültették a nyakukba. Ami addig reálisan megvalósítható: valószínűleg ezt a kormányzótanácsot fogják más iraki erőkkel kibővíteni, hogy aztán ENSZ-segédlettel megszervezhesse a választásokat. A legpozitívabb fejlemény, hogy hétfőn a kormányzótanács elfogadta az ideiglenes alkotmány tervezetét, a dokumentumot amerikai részről Paul Bremer ma írja alá, s ma fogják részleteiben is ismertetni a nyilvánossággal. Bennfentesek előzetesen nagyon pozitívan értékelték, mondván: sikerült egyensúlyt teremteni az iszlám hagyományok és a demokrácia alapelvei között.

Mindebből nyilvánvaló: az amerikaiak hosszabb távra berendezkedhetnek Irakban. A háttérmunkában, a rendezési folyamatban pozitív eredmények születtek, de ezekre nem veszélytelenek a gerillaakciók. Az már látszik, hogy a hagyományos rendfenntartás eszközeivel nem szavatolható a béke és nyugalom, Washington pedig a novemberi elnökválasztásig nem kockáztat meg egy nagyobb hadműveletet a gerillák ellen. Azt pedig senki sem tudja, mi lesz az elnökválasztás után, mert megjósolhatatlan, hogy jövőre ki lesz a Fehér Ház lakója.