Sátoros ünnep

„A postás – felelt Bandika. – Délelőtt nem találta magát itthon. Aztán nekem adta, hogy adjam át.” Ervin meglepődött: „De hát ezen az áll, hogy saját kézbe...”

„Na, akkor ezért kérdezte tőlem ideges tekintettel a postás, hogy a kezem a sajátom-e. Mondtam, hogy a sajátom, aztán megnyugodott, és átadta. Jó tudni, hogy manapság is ennyire figyelnek a részletekre. Legalábbis bizonyos helyeken. Nem?” – mondta Bandika.

„De – csúsztatta a levelet a köpenye zsebébe Ervin. – Majd este elolvasom.” Aztán arról kezdett beszélni, hogy meglepődve hallotta: a második világháború lezárásának idei moszkvai díszszemléjén nem lesznek tankok. „A katonai ünnepi díszszemle tankok nélkül olyan, mint a paprikás krumpli virslivel. Megfelel tulajdonképp a célnak, de valahogy mindenki érzi, hogy nem az igazi” – mondta.

„Hát igen, már az ünnepek sem olyanok, mint húsz-harminc vagy ötven éve. Na de ide figyeljen... mikor lett ekkora díszszemle-szakértő? – támaszkodott provokatívan a kerítés oszlopának Bandika. – Ön pár éve még akkora pacifistának képzelte magát, hogy a terepszínű horgászbotzsákot sem akarta elfogadni, amelyet a születésnapjára kapott a kollégáitól, mert hogy a hadseregre emlékezteti. Most meg az ünneplőbe öltöztetett tankokat hiányolja...”

Ervin zavarában felszisszentett egy tízes fácánt, leült a verandán várakozó hokedlire, és bekapcsolta a rádiót. Éppen híreket mondtak, erről pedig Ervinnek eszébe jutott valami: „Képzelje, tegnap az állomáson összefutottam egy volt kollégámmal. Feri, ha jól emlékszem. Vagy Imre.”

„Tudom, együtt laktunk annak idején Kassán. Mi van vele?” – kérdezte Bandika. „Hogy feltalált egy új pénzmegtakarítási módszert. Lemondták a családi Netflix-előfizetését, mert azt mondja, sokkal szórakoztatóbb a magyarországi közélet, inkább azt nézik” – mesélte Ervin.

„Tiszta igazuk van, így legalább nem megy külföldre a pénzük. Na de arra feleljen: hol ünnepli ön idén a második világháború végét?” – érdeklődött Bandika. „Jelen állás szerint a fóliában” – mutatott a melegház felé Ervin. „Tankok lesznek?” – kérdezte Bandika. „Á, dehogy. Örülök, ha győzöm a palántákat” – mondta Ervin. „Jó, akkor majd átjöhet hozzám nyolcadikán este, és ezt a győzelmet is megünnepeljük” – válaszolta Bandika. „Nem baj” – emelte fel lapátkezét búcsúzásképp Ervin, de Bandikát akkorra már elnyelte a kanyar.