Tizenharmadik nyugdíj

Sajnos tény, hogy ez mind a két nagy társadalmi csoportra vonatkozik: a gazdaságilag aktívakra és a nyugdíjasokra is. Bizonyára többen szomorúan, netalán felháborodva kapták fel a fejüket a hírre, hogy a pattanásig feszült társadalmi helyzetben a hatalmon lévő politikusok ismét elővették a tizenharmadik nyugdíj esetleges eltörlését. Persze vannak, akik küzdenek, hogy megmaradjon a 13. nyugdíj, az ellenzék pedig azt javasolja, hogy ez az összeg váljon rendes havi juttatások részévé. Erik Tomáš szociális ügyi miniszter „komoly nyugdíjreformot” emleget, amelyet majd fokozatosan vezetnek be 2028-ig. Ján Richter smeres képviselő az egyik vitaműsorban idegesen magyarázta az SaS-es Gröhlingnek, hogy a 13. nyugdíj olyan fontos szociális juttatás a szenioroknak, ami nem képezheti vita tárgyát, ráadásul benne van a harmadik konszolidációs csomagban és az állami költségvetésben is. Akkor viszont miért keresik hónapok óta a pénzforrást, hogy miből fizessék majd ki? Persze pénzt csak onnan lehet elvenni, ahol van. 

Kamenický pénzügyminiszter és munkatársai is nagyon gyakran emlegetik a harmadik konszolidációs csomagot, amelyet az ellenzék a 2026-os állami költségvetés katasztrófájának tart. A pénz közelében dolgozó politikusok most már harmadszor a magán-nyugdíjpénztárak felé kacsingatnak, mert másban megoldást nem látnak, csak a második nyugdíjpillérben rejtőző összegben, amelyet 2004-től takarítottak meg a fiatalabb generációk tagjai. A második pillért mint pénzforrást a 13. nyugdíj kifizetésére eddig már kétszer megcsonkították! Néhány évvel ezelőtt még 32 milliárd euró volt ott, most már csak 20 milliárd euró, és a spórolók száma jelenleg mintegy egymillió-nyolcszázezer. Ők a pénz jogos tulajdonosai. A számok folyamatosan változnak, mert az idősebbek már elkezdték a megtakarított pénzük kiszedését onnan, és kevesebben is lépnek be a második pillérbe. Majd meglátjuk, az illetékesek végül milyen megoldást találnak, és csak reménykedhetünk, hogy a 13. nyugdíjakat nem hitelből fogják biztosítani, mert az emelné a már most is csúcson mozgó államadósságot. 

Utópisztikus elképzelés, de a politikusok talán elkezdhetnének magukon spórolni. Az ellenzék többször rámutatott az utóbbi két évben tapasztalt sok felesleges pénzszórásra, a drága politikai rendezvényekre, ünnepélyekre, megemlékezésekre, az állami intézmények költekezéseire. Őszintén szólva szkeptikus vagyok, hiszen a kormánykoalíció a politikai mesterkedéseivel sajnos mindig csak saját magára és a hatalom megtartására gondol, és minden bizonnyal ez továbbra is így lesz.