Saron bumerángja

Félő, hogy Izrael elszámította magát, s Jaszin sejk meggyilkolása a világpolitikában nagyobbat durran, mint gondolták. Nem csak az olyan erkölcsi megfontolások miatt, hogy a politikai gyilkosság nem tekinthető katonai akciónak akkor sem, ha történetesen nem méreggel, késsel követik el. Az ügynek van egy, a politikában nehezen súlyozható vetülete is: az a lélektani hatás, hogy egy nagybeteg, látszólag magatehetetlen, tolószékes öregembert tettek el láb alól. De Jaszin terrorista volt a javából, az általa alapított Hamász több száz izraelit ölt meg. A sejk nem az izraeli börtönökben (1989–1997) nyomorodott meg. Kamasz korában, focizás közben megrúgták a gerincét, ezért kényszerült tolószékbe. Viszont azért, amit az utóbbi években tett, Izrael is felelős: kilencvenhétben pontosan tudta, hogy kit enged szabadon. Mégis megtette – két Jordániában elfogott izraeli ügynökért cserébe. Saron állítólag személyesen felügyelte a Jaszin sejk likvidálására indított akciót. Ő is tudta, meg az USA is, hogy kockázatos vállalkozásról van szó. Nem vehető komolyan a nemzetbiztonsági tanácsadó, Rice asszony nyilatkozata, miszerint az USA-nak nem volt tudomása arról, mi készül. Saronnak két lehetőséggel kellett számolnia. Az első: Jaszin megölése meggyengíti a Hamászt, vezetői megijednek, illegalitásba vonulnak. A második: fokozódik a palesztinok Izraellel szembeni gyűlölete, a szervezet még jobban megerősödik. Nincs az a Közel-Kelet-szakértő, aki ne ez utóbbira fogadott volna. Akkor miért és miért most? A sok tényező közül a legnyilvánvalóbbak: Saron a keménységgel saját pártját is meg kívánta győzni, hogy fogadják el a Gázai övezetből való kivonulásra vonatkozó tervét. Az utóbbi hetekben egymást érik az izraeli katonai akciók, sok palesztint öltek meg; Saron a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy a palesztinok kényszerítik Izraelt a térség elhagyására. A Hamász lefejezésétől azt is remélheti, hogy a kivonulás után nem ez a szervezet kerül vezető pozícióba Gázában. A helyzet fintora, hogy ez viszont az Arafat-féle csoportot erősítené, s Arafatot sok izraeli a palesztin bin Ladennek nevezett Jaszin sejknél is roszszabbnak tartja. Az időpont pedig: Madrid után több izraeli vezető is azt nyilatkozta, reméli, hogy Európa nagyobb megértést fog tanúsítani az izraeliek terrorizmus elleni harca iránt. Nos, ez nem jött be, Izrael és az EU viszonya feltehetően tovább romlik. Ugyanis nemcsak a Hamász fenyegetőzött azzal, hogy a bosszú nem áll meg Izrael határainál, hanem az al-Kaida is. Ez az aggodalom tükröződött abban a nyilatkozatban, amelyet hétfőn az uniós külügyminiszterek Brüsszelben elfogadtak. Ha bekövetkezne Európában – ne adj isten – egy újabb merénylet, akadna jó néhány politikus, aki Izraelt kiáltaná ki bűnbaknak – és ami ezzel szokott járni. Ez pedig senkinek sem érdeke, az iszlám terrorizmust leszámítva. Egyet lehet érteni azokkal, akik szerint az időzítés is, a módszer is elhibázott: nem kellett feltétlenül megölni Jaszint ahhoz, hogy kivonják a forgalomból. Az izraeli–palesztin megegyezésnek már halvány reménye sem látszik.