Itt az új (h)idegháború?

Vilniusban, a litván fővárosban mindenki azt a pillanatot várta, amikor Dick Cheney amerikai alelnök beszélni kezd. A bennfentesek tudták, miért. A többi összetrombitált szakértő pedig fokozatosan vált izgatottá a litván és lengyel elnök által a Balti- és a Fekete-tenger melléki országok vezetői számára gründolt konferencián. Cheney beszéde – és a gyorsan érkező orosz reakció – után valóban volt mit elemezni. Egymás idézeteire rálicitálva szakértők és újságírók hada gyorsan eljutott Winston Churchill fultoni beszédéhez – heuréka, itt az új hidegháború! Miközben a helyszínen nem tudtam szabadulni két gondolattól: Churchill fultoni beszéde egészen biztosan spontánabb volt, és nem biztos, hogy az amerikai olajbiznisz valamikori koronázatlan királya, Cheney szájába illik a demokrácia szó amiatt, hogy az oroszok politikai célokra használják az energiabizniszt.

Tény: az Egyesült Államok és Oroszország viszonya soha nem volt ennyire hűvös. Ez a viszony egyre inkább emlékeztet egy valamikori mentor (USA) és diák (Oroszország) viszonyára. Oroszország az olajárrobbanás után nem tud mihez kezdeni iszonyatos bevételével, az energiaimportra szorítkozó USA pedig első számú nagyhatalmi pozícióját látja veszélyeztetve az új orosz – expanziós – külpolitika által. Moszkva szerint az USA a demokráciát használja harci eszközként, ám a valódi ok az energiáért való küzdelem. Míg ezt az érvet nehéz figyelmen kívül hagyni, érdemes megjegyezni, hogy van egy óriási különbség Oroszország és a világ legfejlettebb országait tömörítő G–8 többi tagja között: Oroszország nem liberális demokrácia.

A fő probléma az, hogy egyre inkább úgy tűnik, nem is akar az lenni. Putyin elnök és olajdollárokkal felpumpált csapata már félelem nélkül dolgozik a keleti „Orosz Unión”, egyfajta modern, az EU-hoz hasonlóan gazdasági integráción alapuló modern Szovjetunió kimunkálásán. Ennek az új csoportosulásnak a pillére persze orosz találmány: a menedzselt demokrácia. Putyin minden lehetséges eszközzel igyekszik bizonyítani, hogy a menedzselt demokrácia nem azonos Belarusszal, és ez a demokrácia felé vezető, keleti rögös út, nem pedig az onnan való letérés. Miközben Putyin valóban igyekszik liberális politikusokat az orosz kormányban tartani, az állami tulajdonba és főleg az orosz energiaiparban monopolhelyzetbe visszajutatott Gazprom esete inkább erősíti az erősödő nyugati kételyeket. A mostani idegháborúban Bush elnök neokonzervatív gurujai fontosnak tartották egy fultoni deja vuvel figyelmeztetni az orosz vezetést a júliusi, éppen Szentpétervárott tartandó G–8-as csúcstalálkozó előtt: a kemény szóváltást akár egy tényleges hidegháború is követheti.