Sarló és kalapács

Lorenz az 1968-as szovjet megszállás évfordulóján tépte le a második világháború áldozatainak emlékművéről az oda utólag kihelyezett kommunista szimbólumokat, a sarlót és a kalapácsot. Tettét megismételte augusztus 29-én, vagyis a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján is, mivel addigra a közterület-fenntartók már pótolták a jelképeket – szokás szerint préselt farostlemezből. A védett műemléken már hagyományosan farostlemezből pótolják az időnként letépett sarlót és kalapácsot.

A művészt a rendőrség letartóztatta garázdaság miatt, az ügyészség javaslatot tett előzetes letartóztatására, mivel fennáll a „bűnismétlés” veszélye. Formailag nézve igazuk volt, ha a kommunista jelképek eltüntetését garázdaságnak tekintjük. A „bűnismétlés” lehetőségét maga Lorenz is elismerte, azt mondta, a jövőben is igyekezni fog eltüntetni a közterekről minden kommunista jelképet. Tartalmilag azonban óriási mellényúlásnak, hivatali túlkapásnak tekinthetjük az ügyész javaslatát.

Végül az előzetes letartóztatásra nem került sor, a főügyész utasítására a helyi ügyész visszavonta a javaslatot. Jaromír Čižnár főügyész lépését valószínűleg befolyásolhatták a Lorenzet fenyegető előzetes letartóztatás miatti tiltakozó akciók. Talán rájött arra is, hogy a kommunista jelképek eltávolítása nem bűncselekmény, hanem dicséretes tett. A büntetőtörvénykönyv ugyanis tiltja és bünteti az erőszakos és diktatórikus rendszerek népszerűsítését. Ahogyan tilos horogkeresztet festeni (a náci Németország jelképe nem szerepel a német katonasírokon, emlékműveken sem), ugyanúgy kellene eljárni az előző rendszer jelképeivel is, még akkor is, ha azok évtizedekkel ezelőtt kerültek ki a közterekre. És akkor is, ha Oroszországban most egyre erősödik az állam által is támogatott Sztálin-kultusz. Emellett nem ártana különbséget tenni egy tiltakozó akció és egy sima rongálás között. Még ha a helyben intézkedő rendőrnek erre talán nincs is lehetősége, az ügyet felügyelő ügyésznek mindenképpen tudni kell mérlegelnie abból a szempontból is, hogy egy sörözőben töltött „éjszakai műszak” után hazafelé tartó részeg társasággal van-e dolga, amelyik miután több visszapillantó-tükröt lerúgott az út mellett parkoló kocsikról, csak úgy mellesleg letépett néhány sarlót és kalapácsot is. Vagy pedig egy művészi performance keretében végrehajtott tiltakozó akcióról, szabad véleménynyilvánításról van-e szó. Természetesen ez utóbbi esetben is vállalnia kell a törvényben szereplő szankciókat. Meg kell térítenie az okozott kárt annak, aki a véleménynyilvánítása során másnak kárt okozott, de a törvények ellentmondásaiért nem neki kell vállalnia a felelősséget.

Ilyen esetben indokolt, ha a politikusok is megszólalnak a szólásszabadság védelmében. Kár, hogy ezt csak Andrej Kiska köztársasági elnök tette meg közjogi méltósághoz illő módon.